Mi a helyes?
Szerintetek helyes az, ha az ember föladja az elveit egy barátságért? Ha elfogadja, hogy mindig minden a másik igényei szerint alakuljon? Vagyis: mi a fontosabb, az önbecsülés vagy a barátság? Tudom, hogy ez így konkrétumok nélkül nehéz, de szeretném, ha mindenki, aki olvas, véleményt mondana. Lehet rajta gondolkodni.
5 Comments:
Önbecsülés! Abból csak egy van, barátból több... ráadásul, ahogy látom, a probléma nem most merült fel először...
gondold végig, miben gyökerezik az a barátság. ha az elején sikerült összeegyeztetni az önbecsüléssel és az elvekkel, és nyilván lehetett, különben nem alakult volna ki, akkor azóta történt valami. ha nálad, akkor neked kéne engedni, ha nála, beszélj vele a dilemmádról. hálistennek nem egyezünk, sem a világnézetünk, sem az értékrendünk, ezért kompromisszumokat kell kötni, és nem a különbözőségeket kell keresni, hanem a közös pontokat, és ezek biztos megvannak. érdemes rájuk építeni, nekem megy:) egy sor közhely tudom, de talán van benne igatság.
csatlakozom: megbeszélni kell, ha bajod van, ha így érzed, és nem hagyni a faszba. aztán ha nem érti, nem érdekli, nem változtat, akkor el lehet gondolkodni azon, hogy van-e így értelme. szóval nem magadban problémázni, hanem kibeszélni vele!
Az elveidet nem kell teljesen feladnod. kivételezni lehet. ha azon személlyel teljes az életed, bizonyos dolgokon lendülj át. ha megy..
nalam sokszor a baratsag. az a baj, hogy nem vagyok haragtarto. onbecsulesem meg nincs :(
Megjegyzés küldése
<< Home