Gólyatábor 2005

Hóm, szvít hóm. A lényeg: egy búvalbaszott, életunt, sírós szájú bitadani helyett egy mosolygós, elégedett jött haza. Köszönet mindenkinek, akit illet. Hamunak, akivel jól összeházasodtunk és sHelfnek, akivel jól nem, de remélem tudja: ha semmi más jóság nem történt volna az elmúlt négy napban túl azon, hogy őt megismertem, akkor is nagyon boldog lennék. És persze hamukának, aki a legjobb fej jogász az ELTE-n, és akinek még jövök két rizslámpával továbbá egy diszkógömbbel, színónak, aki (ha jól emlékszem) a legjobb pasi a politológia szakon, és aki sajnálhatja, hogy nem hallotta, amint az egri főtéren soktucatnyi bámészkodó és egy komplett násznép jelenlétében előadtuk Szájbergyerek című himnuszát. És persze a többieknek, így shazának is, aki ahhoz képest hogy kilenc évet lehúzott egy uruguayi lokálban, elég jól tartja magát.
Fontos: ha Egerben jártok, igyatok alsósorost, sokat.

PS: remélem sHelf nem szomorú, és bár szombat este nem tudtam fölvidítani, nem gondolja azt, hogy máskor sem tudom majd...