Tindouf
Nos a Tunisairhez nekem is volt szerencsém. Hozzátartozik, hogy 2003. októberéig nem ültem repülőn, akkor viszont egy hét alatt hatszor. A legviccsesebb kétségkívül az Air Algérie Algír és Tindouf közötti belföldi járata volt (kábé akkora távolság, mint az Algír-Budapest), ahol kétszázakárhány arab között ültünk mi tizenketten magyarok. Én például egy házaspár férfi és nő tagja között. A legszebb az volt, ahogy a széksorok között imádkoztak a kis muszlimok, mi meg találgattuk, hogy akkor ez most csak rutin, vagy készülnek is valamire. Tetszett még az a rész, hogy visszafelé már a felszállás előtt kiosztották az összes kaját (ramadán volt, mi este 6-kor, tehát napnyugta után indultunk, így egyben megkaptuk a megmaradt reggelit, ebédet, vacsorát), nem számolva azzal, hogy miközben a gép emelkedik, a tálcák, poharak és bahlavák szanaszét röpülnek majd.
2 Comments:
asszem eljött az ideje, hogy megkérdezzem, mit csináltál Afrikában? tényfeltártál, vagy csak vmi egyszerű kis mezei napozós nyaralás volt?:)
munka volt, bár ott azért tudatosult bennem, hogy a valódi munka nem az enyém, hanem azoké, akikkel mentem, konkrétan a szeretetszolgálatosoké (ők mondták, menjek) akikkel szaharai menekülttáborokat jártunk be, ami úgy nézett ki, hogy ők gyógyítottak, segélyt vittek, én meg néztem bután. ezzel együtt nagy élmény volt, amit kár lett volna kihagyni.
Megjegyzés küldése
<< Home