Vidám reggel

- Mennyi volt? - bök a tegnap beszerzett nyolcezres (!) pázsitzöld (?) pulcsim (ide milyen írásjelet szeretnétek?) felé anyám.
- Négyezer - mondom, hogy kerüljük a balhét. Nem mintha bármi köze lenne hozzá, de annyira tudom, hogy mi következne. Konkrétan egy vásárláselméleti vádemekum arról, hogy csak ritkán, keveset és olcsón... Amit persze megértek, gyermekét egyedül (és ami fájóbb, egy fizetésből) nevelő anyaként volt módja megtanulni spórolni. És ebből most sem enged, noha már nincs (pontosabban nem mindig van) rá szükség.
De már a vásárlás sem segít, bazmeg. (Pedig két napja egy Retrock-póló is becsúszott négyezerért, csak azt nem mertem ideírni. Who cares?) Egész reggel hánytam.
Most pedig villámgyorsan meg kéne írni egy cikket, hogy délután már nyugodt szívvel mehessek a tévébe (ahhoz most van-e kedvem, mit gondoltok?), és ne kelljen visszakúsznom ezért Óbudára. Este jön az informatikus, megbuherálja az otthoni gépet.