Bundesliga, Őrség, Alanis Morisette

A délelőtt például tökjó volt. Aztán meg rég röhögtem annyit a Bundesliga-frizurás járókelőkön és a baloldali sajtó legostobább reprezentánsainak élettörténetén, mint ma ebéd közben. Persze valaki másnak az élete volna ez, ha délután is kitartott volna a jókedv, vagy ha legalább az is jól alakul. Nem alakult. A koraeste örömteli eseménye ugyanakkor, hogy mától közös az irodánk zsaklinnal. Át is cuccoltam.
Továbbá: úgy fest, holnap reggel elutazom az Őrségbe. Ha valami miatt a következő két napban 80 fölé megy a szinuszritmusom (ami nem sanszos), blogolok. Ha nem, nem. Most annyira mondanám, hogy addig is gyertek, öntözzétek a virágaimat, kommentáljátok a pósztokat és hallgassátok a blográdiót, de hát például blográdió továbbra sincs. Pitének viszont van, és hallható benne a Smiths Bigmouth strikes againjének hibátlan placebós földolgozása és egy tízpontos Alanis Morisette dal is, mindkettő kötelező.