Kiosztom az észt

A barátság: a másik feltétel nélküli elfogadása. Ez az, ami nekem sokáig nem ment. Talán ezért is veszekedtünk annyit Z.-vel. Mert időről-időre azt akartam, hogy kicsit más legyen, mint ami. Olyan, amilyennek mindig is látni szerettem volna. És ez nem ment az istennek sem. Asszem ma már nem akarok megváltoztatni senkit.
Amúgy érdekes, hogy amikor ez az egész (márhogy a blog) elkezdődött, én egy ilyen programadó, észosztó szájtot képzeltem, aztán lett belőle egy És most leugrom egy kiló kenyerért típusú napló. Annyi baj legyen.

PS: technikai alapállású, illetve a lakásunk informatikai fölszereltségét szívén viselő olvasóimnak büszkén jelentem, hogy mától újra van számítógépem itthon. Juhú.