Kényes párbeszéd az esemesező jobbkézzel és más színes történetek a Kecskeméti utcából

- Jóóóó napot, tanár úr - mondom én.
- Jó napot, Dániel. Úgy látszik, sosem jutok fel - mondja O.V. esemesező jobbkeze a lépcsőfordulóban.
- Ó, pedig már nagy fönt az izgalom. Alig várják magát.
- Tényleg? Lehet, hogy nem is rám várnak.
- Lehet. Erre nem gondoltam. Ez persze magyarázza az izgalmat.
___

Az ilyen és hasonló párbeszédektől kéne magam a jövőben megkímélni. Végülis huszonegy évesen ez reális, nem?
Más. A hökös J. ma csekély háromnegyed órát késett a találkozónkról. Ez szerintem nem helyes. Úgy erkölcsileg, mint morálisan.
Voltam továbbá két nagyon tré előadáson, egy TDK-összetartáson és még délelőtt Prágában, a kollégának hála. Ez ilyen egyetemi nap volt. Köszönöm.

PS: A linkek között új versenyzők. Külön fölhívom a figyelmet a a budapesti értelmiségi molett férfiak egyesületének oldalára. Katt. Egyszersmind megkérem színót, hogy mondjon valami biztatót a blográdióról. Mondjuk azt, hogy hajrá.

PS2: Ja és milyen évfolyam az, amelyen az És ki szeretne jönni a debreceni utógólyatáborba? kérdésre a szervezőkön túl pontosan nulla ember mond elsőre igent? Hogy finom legyek: megbaszhatjátok. Úgy látszik, itt tényleg csak a gólyákkal lehet kezdeni valamit.