Tonio Kröger
"A dolog úgy állt, hogy Tonio szerette Hans Hansent, és már sok mindent elszenvedett miatta. Aki jobban szeret, az alulmarad, és szenvedni kénytelen – ezt az egyszerű, kemény tanulságot az ő tizennégy éves lelke már megkapta az élettől; és olyan természet volt, hogy az ilyen tapasztalatokat jól megjegyezte, mintegy fölírta bensőjébe, és bizonyos fokig öröme telt bennük, anélkül persze, hogy a maga részéről hozzájuk igazodott volna, és gyakorlati hasznot húzott volna belőlük.
(...)
Hallgasson rám. Én szeretem az életet – ez vallomás. Fogadja el, és őrizze meg - még sohasem vallottam ezt meg senkinek. Mondták rám, meg is írták, ki is nyomtatták, hogy gyűlölöm az életet, hogy félek tőle, hogy utálom. Szívesen hallottam ezt, hízelgett nekem; de ez nem változtat azon, hogy tévedés. Én szeretem az életet.
(...)
Ha olyan lehetnék, mint te vagy! Be jó lenne újrakezdeni, felnőni hozzád hasonlóvá, jóravaló, vidám és egyszerű, szabályszerű és rendes emberré, aki egyetértésben van Istennel és a világgal, akit szeretnek az ártalmatlanok és boldogok. (…) De hát nem érne semmit. Ugyanúgy lenne megint minden – minden úgy történne ismét, ahogy történt. Mert vannak, akik szükségszerűen tévútra jutnak, mivel számukra egyáltalán nincs is igaz ösvény."
(...)
Hallgasson rám. Én szeretem az életet – ez vallomás. Fogadja el, és őrizze meg - még sohasem vallottam ezt meg senkinek. Mondták rám, meg is írták, ki is nyomtatták, hogy gyűlölöm az életet, hogy félek tőle, hogy utálom. Szívesen hallottam ezt, hízelgett nekem; de ez nem változtat azon, hogy tévedés. Én szeretem az életet.
(...)
Ha olyan lehetnék, mint te vagy! Be jó lenne újrakezdeni, felnőni hozzád hasonlóvá, jóravaló, vidám és egyszerű, szabályszerű és rendes emberré, aki egyetértésben van Istennel és a világgal, akit szeretnek az ártalmatlanok és boldogok. (…) De hát nem érne semmit. Ugyanúgy lenne megint minden – minden úgy történne ismét, ahogy történt. Mert vannak, akik szükségszerűen tévútra jutnak, mivel számukra egyáltalán nincs is igaz ösvény."
3 Comments:
rás szerint toniónak lenni jó, mert ő képes szeretni. szerintem nem mindig jó toniónak lenni, annak a kamaszkorinak legalábbis biztosan nem, aki mindent megtenne hans barátságáért.
rás szerint nem tehetek mást, mint hogy harcolok hansért, egészen addig, amíg nem csalódom benne. és ha mégis csalódom, akkor is megmarad az emlékeimben a régi hans, aki valaha a barátom volt.
rásnak alighanem igaza van, csak hát annak a kimondása, hogy hans már nem a barátom, nem nagyon könnyű.
(mindez e-mailben történt amúgy, mert rásnak vmi miatt nem sikerült kommentelnie.)
egyfelől én is utálom magam ilyenkor, és tényleg harcoljon már inkább ő, hogy ne utáljam, pedig megérdemelné, de közben abban is van valami, hogy aki tonio, annak általában nyugodt a lelkiismerete, a hansok meg csak elszégyellik magukat néha...
ezzel én is így vagyok, de a lelkiismeretem pont ettől nyugodt. attól, hogy tudom, hogy én mindent megpróbáltam, és nem rajtam múlott. szerintem ez fontos.
Megjegyzés küldése
<< Home