Még a múlt héten fogtam neki ennek a pósztnak, csak itt maradt draftban, és közben jelen idő lett a jövőből. Szóval nyugdíjas anyám ma, bő fél év után újra dolgozni kezdett, méghozzá (nem viccelek bazmeg) takarítónóként. Merthogy annyira nincs pénzünk, hogy valamit csinálnia kell. Hiába próbáltam előbb finoman lebeszélni róla, hogy ezt a szart elvállalja, és meggyőzni arról, ha keres valami normális munkát, talál is (merthogy alapból könyvelő ő, nem takarítónő), aztán meg hiába ordítottam vele napokon át, hogy 57 évesen nem fogja ezt bírni, ma reggel fél ötkor fölkelt, és elindult takarítani. Én meg most önmarcangolok erősen, hogy miért költök én annyit, miért nem tudom eltartani őt úgy, hogy a nyugdíj mellett ne kelljen dolgoznia, és hogy ha már nincs elég pénzünk, miért nem én keresek valami másodállást, s miért ő kezd irodát pucolni. Kurvaélet.