Crash (Ütközések)

A közel két órás film megtekintéséről ma délután Ann-Marie-val és Csabival leginkább a spontaneitás jegyében döntöttünk, illetve Sandra Bullock főszereplőként való megemlítése miatt.
Bár Sandra Bullock szerepelt talán a legkevesebbet, már az elején rá lehetett jönni, hogy ez nem egy hagyományos film. Egy kétségkívül nagyon összetett, kicsis nehezebben érthető, szociológiai mélységgel is bíró, rendhagyó alkotásként tudnám jellemezni. Nyolc Los Angelesben élő ember életéből mutat be egy 24 órás periódust, ahol véletlenszerűen többszörösen összetalálkoznak az egyébként teljesen különálló karakterek útjai.
Nekem nagyon tetszett (és a többieknek is), mert úgy éreztem, hogy végre egy film, ami nemcsak a szememet kötötte le, hanem az agyamat és a fantáziámat is. A legapróbb részletekig ki vannak dolgozva az események, mégsem vontatott, lassít, amikor arra van szükség, de gyorsít, ha gyorsítani kell. Erőteljesen jelen van benne a létező probléma, a rasszizmus, de az antirasszizmust túlzásba vivő paranoiás afroamerikai figurája is, illetve az LA-ben élő nemzetiségek is megjelennek a film folyamán.
Bevallom, számomra Jennifer Esposito feltűnése a filmben már garancia volt arra, hogy nem felejtem el a mozikapun kilépve (vagy akár Thandie Newton-t, a Vészhelyzet Kem-jét is említhetném), de ez olyan film, aminek rengeteg részletét az ember újra és újra átgondolja, és még így utólag is rájön dolgokra - és én ezt szeretem. Nem egy újabb amerikai tucatfilm, hanem egy igazi gondolkodós fajta... Ha tehetitek, nézzétek meg.

Nézzétek, tényleg, bár azt hiszem, ez a film inkább elvette a kedvem L.A.-től, mintsem hogy meghozta volna. Meg kell jegyeznem, hogy a Millió dolláros bébi alkotói ezek szerint filmet is tudnak készíteni, nem csak gyomorforgató melodrámát, ez örömteli, nem hittem volna. A filmről tulajdonképpen nem akarok írni, nehogy eláruljam itt az amúgy valóban váratlan fordulatait. És bár az Ütközések apropóján ezer dolog az eszembe jutott még, asszem ezekről is inkább csak holnap. bd.