Furcsa egy nap volt. Egyetemünkön, Török Gábor PhD-disszertációjának megvédésével indult, nem én védtem meg, hanem a szerző, én csak hallgattam némán. Aztán irány Dunakeszi, interjú a magát Vér és Becsület-rendezvényeken exponáló alpolgármesterrel a Mégis hogyan van ez elképzelve? ciklusomból. (Érdekes helyzeteket szül amikor az újságírói kiváncsiság, pártatlanság találkozik a Miért nem húzol el anyádba-attitűddel, és ez most ilyen volt.) Az antiszemtizmus vádját elutasító politikus szerint mindenesetre a szkinhedek tiszta tekintetű magyar gyerekek.
Ezután irány a kari HÖK-választás, ahol az eddigi, szívemhez közel eső vezetés helyébe asztallapszerűen barázdált agyú kollégákat választott a plebsz. Csak annyit mondok, a prezident mától Schmuck Andor legjobb magyar tanítványa. Meg is érdemlitek.
Záróakkordként az Ibolyát céloztuk meg feleségemmel, és arra jutottunk: jövő tavasszal kettesben elhúzunk Barcelónába, gyermekeinket pedig sHelfre, színóra és stipire hagyjuk, hogy ők majd jól informatikust és zsi... zsiványokat neveljenek belőlük.
Végezetül üzenem Ambrusnak, hogy jó volt, és hajrá, Tominak meg hogy szeretem nagyon, de ha nem szokik rá az esemeseim megválaszolására, nézhet új kísérőszellem után.