Ritkán szoktam mérges lenni, tényleg nagyon ritkán, talán félévente egyszer, szomorú, az szoktam lenni, meg kétségbeesett, csalódott, de mérges, az nem. Ehhez képest ma reggel azt gondoltam, hogy mindenki bassza meg, és hagyjon engem békén, volt ennek oka is, konkrét, de ez most mindegy. Egy jóhangulatú ebéd kellett a szokott helyen a megnyugváshoz, hogy a délután már kellemesen teljen kollégák és cukrászsütemények társaságában.