Áron kiskiterjedésűnek nevezett a blogján, ezért most válaszút elé állítom. Vagy nagy nyilvánosság előtt megkövet, vagy ráengedem régi barátomat, Dunakeszi alpolgármesterét és a tiszta tekintetű, karszalagos fiúkat. Elrettentésül részlet az interjúból.

- Nem érezte kellemetlenül magát a Corvin közben, ahol Árpád-sávos lobogókat lengető, karszalagos, bomberdzsekis szkinhedek lesték szavait.
- A bomberdzseki nem tetszik, külföldi viselet. Az Árpád-sávos zászlóval semmi baj sincsen, ősi jelkép.
- Az, bár a vészkorszak óta van némi stichje. Szóval nem voltak aggályai a szkinhedek láttán?
- Tiszta tekintetű magyar legényeket láttam magam körül. A megemlékezés méltóságteljes volt. Nagyszerűen éreztem magam.
- Ön antiszemita?
- Nem.
- „Az persze hiú ábránd, hogy a parlamenti söpredék fogja magát – veszik kalapjukat és kaftánjukat – és elhagyja az országot” – szomorkodott mégis Front című lapjában. Kikre gondolt?
- A négy parlamenti párt képviselőire.
- Ők kaftánban járnak?
- Ez egy kép. A kufárokra utal, a kereskedőkre, akiket Jézus kiűzött a templomokból.
- A szélsőjobb kódrendszer szerint kaftános egyenlő zsidó.
- Nagy baj, ha az ember egy hasonlatot sem mondhat el úgy, hogy ne vádolják antiszemitizmussal.
- Lapja egyebek mellett azon élcelődik: rejtély, miért nem férnek bőrükbe a zsidók, elvégre fitymaszűkületük nem lehet.
- Ez egy vicc.
- Nem jó vicc.
- Ennél durvább zsidóviccek is megjelentek nyomtatásban.

Csak annyit mondok, helyes ember. Áron, nincs kegyelem.