Parallel pizzát sütünk, interjút gépelek (Kiss Viktor, dzsízász), a tavalyi év legjobb albumait próbálom kiválogatni az előttem fekvő harmincból, hogy legyen mit feltölteni a blográdióba, illetve Európán kívüli világot tanulok, most épp azt, hogy Kwame N'krumah Ghánában 1962-re diktatórikus uralmat épített ki, magát pedig mint osagyefo (megváltó) tiszteltette. Így hát nem csoda, hogy 1966. februárjában, amikor is látogatást tett Kínában, a hadsereg átvette a hatalmat, N'Krumah pedig Guineába menekült, ahol Sékou Touré jelképesen társelnökévé fogadta.
3 Comments:
ami van, átküldöm, bár a jóisten tudja, ki és mikor csinálta ezt, én inkább a könyvből tanulom...
azér nem olyan rossz az....
pláne, hogy nem is kell beszélni, csak mosolyogni, bólogatni és időnként azt mondani, kuba :)
jelentem, a nemzeti fogalmát is sikerült megértenem....
bizonyára. ugyanakkor a könyvet szerző benkes mihály szerint: egypártrendszer, ellenzék üldözése + személyi kultusz = diktatúra.
nem foglalnék állást a vitátokban, én még nem éltem akkor :P
Megjegyzés küldése
<< Home