Most jöhetnék azzal megint, hogy mennyire utálom az életet, és hogy kereshetnék valami jobb elfoglaltságot is nála, hogy egész nap semmit se ettem, hacsak azt a három kávét és quarelint nem tekintjük, amit kombóban nyomtam délelőtt, hogy az elmúlt két éjszaka során összesen négy órát aludtam, és hogy mennyire elhanyagolva érzem magam. De nem jövök.