Volt tegnap este néhány kegyelmi pillanat, amikor határozottan jóembernek gondoltam magam, tényleg. Nem kell aggódni, hamar elmúlt.

A Valentin-napról meg csak annyit, négy éve volt utoljára mit ünnepelni rajta, azóta valahogy ha ideig-óráig szerelmesnek gondoltam is magam, mindig fény derült rá, hogy tévedés. Lehet, hogy negyvenévesen tényleg össze kell házasodnunk B.-vel, ami - lássuk be - nem ígér jót.