Megnyertem a mai ötkilométeres sífutást, de a Lajos utcai célban nem várt senki. A szerkesztőségben rajtam kívül csak a guppik mutatnak életjeleket.
Ezenkívül továbbra is nagyon szar kedvem van, és csak azért nem írok róla, mert nem fair innen üzengetni, és mert bizonyára nem csak én unom, hogy egy kibaszott terápiás blog lettünk megint. Pedig azok lettünk.
Ha boldog vagyok, arról sosem tudok írni, mert - ahogy arról már volt szó - a boldogság unalmas, ráadásul mindenkinél egyforma.
Ezenkívül továbbra is nagyon szar kedvem van, és csak azért nem írok róla, mert nem fair innen üzengetni, és mert bizonyára nem csak én unom, hogy egy kibaszott terápiás blog lettünk megint. Pedig azok lettünk.
Ha boldog vagyok, arról sosem tudok írni, mert - ahogy arról már volt szó - a boldogság unalmas, ráadásul mindenkinél egyforma.
1 Comments:
nem te vagy az első, aki azt hiszi: itt állandóan, hosszú idő óta egy ember miatt problémázom, noha nem. (ez azért lehet mert nem írok neveket, az viszont nem véletlen, hogy nem...)
egyetlen ember volt, akire sokáig komoly csalódásként tekintettem, és ez megviselt, de vele jó ideje tök normális kapcsolatban vagyunk, nem a legjobb barátom már, de számíthatok rá, és ha (ritkán) találkozunk, jól elvagyunk.
ha itt néha kiborulok, az rendszerint olyan emberek miatt van, akiket aktuálisan közel érzek magamhoz, és akik így, mert fontosak, meg tudnak bántani...
Megjegyzés küldése
<< Home