Reggel oda-vissza megjártam a Gellérthegy-Kecskeméti utca távot gyalog, miután busszal ugyanaz a szokott öt-tíz perc helyett ötven lett volna. Így viszont kis híján elkéstem a tőzsde egykori elnökétől, ezért futva közelítettem a parkon át az Alkotás utcai irodája felé, amikor is előttem a földre vetette magát egy negyvenes pasi, hátracsapta kezét, és megadta magát. Kérdem tőle: ember, gond van? Fölnéz, mondja, azt hitte, rendőr üldözi. Futni hagytam. Jót röhögtünk.
Amúgy az ex-főbróker jófej, bírom az olyan yuppiekat, akikbe szorult igazságérzet, és van fogalmuk a társadalmi szolidaritásról, és szegyéllik magukat, amiért másoknak nincs.
Este munka Szentendrén, majd bő egy hét után végre megborotválkozom, mert kezdek már úgy festeni, mint egy lakatlan szigeten élő Giró-Szász András.
Szasztok.