Egy előnye biztosan van az ötórás vonatútnak: simán elolvasol közben kétszáz oldalt. Holnap mesélek arról, amiböl. (Remélem Tomi is szorgalmasan olvassa az Utas és holdvilágot, tinédzserkorom meghatározó regényét, amiben mintha benne volna minden, amit úgy általában az életről meg a barátságról tudni érdemes, és a jövő héten megvitatjuk...)

Egyébként bizonyára sokatoknak szemet szúrt, hogy hétfnő megjelent itt kettő, az első választási forduló által ihletett pószt, aztán lett belőle jó nagy összeveszés, ezért úgy döntöttem: amennyire lehet távol tartom a politikát a blogtól, és a közéleti agitációt a 168 Óra hasábjaira korlátozom.

(Update: Bazeg, a sonkához vásárolt dijoni mustár olyan könny és takony inváziót okoz, ami már-már az ünnep méltóságát veszélyezteti.)