Ha a rajongók túlélték, hogy Révész Sanyi kivált a Piramisból, Orbán bukását is túl fogják - mondta a népszabadságos G., én meg neki azt: ha őmaga bízna a győzelemben, aligha mondott volna le a jelöltségről egy szemüveges közgazdászprofesszor javára. (Tudom, hogy arról volt szó: semmi politika, de úgysem tudom megállni.) Ma amúgy az egyetemen és az ATV-ben is mandátumbecslésre került sor, arccal, névvel, szóval most már érdekem is van a koalíciós győzelemben, egy tábla csoki. Ráaádsul az esti tévészereplést is élveztem, pedig nem szoktam. (És újabban hazahoznak kocsival adás után, így nem kell a transzsexuális dívákat megszégyenítő sminkben végigmetróznom, buszoznom az éjjeli Budapestet, ami jó. Hogy miért nem elég a szolid alapozó egy belpolitikai elemző műsor résztvevőire, ne kérdezzétek.)

A Metazin amúgy hosszasan ír arról, amiről korábban Pál Gábor előadása kapcsán én is terveztem. A cikk - Brian C. Anderson politikai filozófus nyomán - megemlíti: a South Park egy új konzervatív ideológia manifesztuma az Egyesült Államokban, a rajzfilmsorozat sorra figurzázza ki az amerikai liberális baloldal (szerintük túlhajszolt) értékeit, a politikai korrektséget, a diszkrimináció-ellenességet, a multikulturalizmus dicséretét, az abortuszpártiságot. A fiatal republikánusok ("South Park konzervatívok") ugyanakkor sokban különböznek a párt idősebb (vakbuzgó, bigott) szimpatizánsaitól, a szabadság gyermekei, rapet hallgatnak vagy Britney Spearst, nem a házasság után veszítik el szüzességüket és berúgnak minden hétvégén. A sorozat alkotói, Trey Parker és Matt Stone viszont bevallottan libertáriusok, a szabad piac és az egyéni szabadság, a szabad identitásválasztás hívei. A sorozat figurái közül Stan és Kyle (a két racionális, józan kissrác) állítólag őket mintázza.