Nem mindig örülsz annak, ha igazad van.
Három év után a napokban éreztem először, hogy valakiért talán érdemes volna föladni a magányt, a magánéleti függetlenséget. Alighanem hiba volt. (Talán azért is, mert ez a három év vitán felül jobb volt a megelőzőeknél, együttjárt valamiféle önállósodással, megerősödéssel, magabiztossággal.)
Három év után a napokban éreztem először, hogy valakiért talán érdemes volna föladni a magányt, a magánéleti függetlenséget. Alighanem hiba volt. (Talán azért is, mert ez a három év vitán felül jobb volt a megelőzőeknél, együttjárt valamiféle önállósodással, megerősödéssel, magabiztossággal.)
1 Comments:
az úgymond szakmai magabiztosságról, önhittségről való vitát folytassuk le egyszer, ez most a pószt írásakor eszembe sem jutott, inkább magánéleti magabiztosságra gondoltam, arra hogy sokkal otthonosabban mozgok a kapcsolatokban - párkapcsolatokban meg barátságokban egyaránt, és amíg a gimiben még inkább komplexusos voltam, mostanra elhittem, hogy ami van, nem véletlen, és elkezdtem magam bizonyos értelemben jó pasiként, jó, megbízható barátként kezelni, ami régen nem volt így...
a többi nyilván "magánügy", de nem titok, csak azt hittem, egyértelmű abból, amit írtam. a hiba az volt, hogy azt gondoltam: járnom kéne vkivel. és mert ez ritkán fordul elő, elhittem, hogy tényleg kéne...
Megjegyzés küldése
<< Home