A többiek Pécsett vannak szinte mind, én nem, a laza mozizós-sétálós hétkezdés után bedurvult az élet, tegnap például már le sem feküdtem éjjel, hanem görnyedtem itt a klaviatúra fölött, jó volt. Napközben aztán Tomi beszámolt a római tripről, majd mint két gyerek járkáltunk a megáradt Duna partján. (Áron szerint máskor is olyanok vagyunk, mint két gyerek, és nem bóknak szánja.) Volt amúgy volt-rákóczis találkozó is (öreg diák, öreg tanár, junó), de hiába ígértem többeknek, nem értem oda sem.

Holnap Kossuth tér, lehet fogadásokat tenni, megütnek-e.