Különös ám egy Fidesz-kongresszus, de messzebbről kezdem. Általában a kispártokról (SZDSZ, MDF) írok; kispárt, kisújságíró. Szocialisták közé járni nem szeretek, meghúzom magam a sarokban, nehogy bárki barátkozni akarjon, vagy elmagyarázza, miért nem jó az ha én ironizálok őrajta. Ezzel szemben a Fidesznél kedves-beszélgetős politikusokba botlik az ember (értelemszerűen nem Orbánnal szoktam trécselni, de egy szinttel alább szinte bárkivel lehet - és most nem csak a tanszéki oktatókra gondolok), kedvesek a sajtósok, érdeklődnek, körbevezetnek satöbbi. Ezért nehéz hová tenni a politikájukat, meg hogy amikor kiszabadulnak a Kongresszusi Központból, egészen másképp festenek, nem beszélve most a polgári körösökről, akik ha meglátnak, jó esetben nem rúgnak térden vagy dobálnak meg naranccsal, csak utánad szólnak.

És most tüntetőleg BNP-t tanulok, amíg újra meg nem nyitja kapuit a kongresszus.
(És nem mondom meg, hogy kinek a gépéről blogolok :)