Ölemben a pollnertől kölcsön kapott útikönyv és a frissen vásárolt térkép, összedobálva a pólók és az alsógatyák, meg minden más; már csak egyet kell aludni (plusz jó korán fölkelni), és indulunk.

Blog előreláthatóan nem lesz. Hiába tudok ugyanis wapozni, és hiába lehet azon keresztül (e-mailben) pósztolni, nekem valamiért nem sikerül. Pedig milyen jó lett volna megírni, hogy épp az Eiffel-torony tetején vagyok. (Tudom, Internet Café, de ahhoz úgysem lesz kedvem meg időnk.)

Szia Franciaország, szia Párizs, mindjárt jövüüünk. (És kedden ide vissza.)