Perverz jókedvem van, noha tanulnom kéne.
Az éjszakámra viszont rányomta a bélyegét, hogy majdnem meghaltam - mondanám, ha nem volna képzavar a halálnak az éjszakára nyomott bélyege. Történt ugyanis, hogy három körül abbahagytam a munkát, fölmásztam a galériára, és igazgatni kezdtem a lepedőt, aminek azonban (mint a következő jelenetsor mutatta) nem vagyok az akrobatája én. Elveszítettem legendás egyensúlyérzékemet, és hátraestem, ami főleg annak fényében bizonyult rossz megoldásnak, hogy mögöttem nem volt semmi, csak a lépcső. Ezt követően egy csimpánz ügyességével a korlát után kaptam, és visszahúztam magam a mélyből.
Itt tartok.