A Párizsban élők alig egyharmada született Párizsban. Az észak-afrikai bevándorlók a városban elszórtan élnek, de a Montmartre alján, az Aranycsepp negyedben ma is találni valódi muzulmán negyedet. (Itt a turistát a Marlboro hangsor ismétlésével üdvözlik tapasztalataink szerint.) A szintúgy Párizs-szerte megtalálható feketék többsége karibi, tengerentúli tartományokból érkezett.
Már-már az észak-afrikai és fekete populáció létszámával vetekszik az ázsiai (főleg kínai) bevándorlóké. A Monoprix áruházban vagy a Notre Dame körüli ajándékboltokban szinte kizárólag őket találjuk a pult mögött, míg a Centre Pompidou környékén egy éttermekkel teli kisebb, a külvárosokban pedig több, toronyházakkal tűzdelt nagyobb kínai negyed is föllelhető. A pakisztáni és indiai bevándorlók a Porte Saint Denis környékén saját utcávál (Passage Brady) bírnak, ahol az éttermeken túl csakis fodrászatokat találni.
A Párizsban töltött öt nap alatt többet ültünk metrón (ami bár gyors és kényelmes, nem tartozik a legelegánsabb megoldások közé) mint idehaza egy hónap alatt, és közben egyetlen arabozást, négerezést, ferdeszeműzést nem hallottunk - ahogy másutt sem.
Mindezt (ha nyálas is) azért írom le, mert az imént töröltem a linkek közül valakit, aki úgy véli: tréfás dolog volna kiírtani a cigányságot. (És hogy ne maradjon homályban ez sem: a játékos magát minduntalan MSZP-szavazókét azonosítja.)