Újra itthon, frissen, üdén, begiroszozva, bepizzázva, bekávézva. A gólyatábor alapvetően jó volt, s hogy ez a pószt főleg nem erről szól majd, inkább csak a mai délelőtt miatt van.
Jugoszláv gólyáink megnyerték a kétnapos vetélkedőt, én pedig váratlanul huszonegy éves lettem. Nikinek, Katinak, Áronnak és Marcinak köszönöm a házi ünnepséget, a tortát, a pezsgőt és az ajándék Halloween-tököt, ami most is itt figyel mellettem, és semmivel sem butább a tekintete, mint az enyém.
Közben kezdem azt gondolni, hogy tényleg elhamarkodottan ítéltem, s ebből nem lesz más, csak pofára esés. Akik szerint jobbat érdemlek, azoknak köszönöm, hogy így gondolják, próbálom erősen én is. Egyébként nem szeretem, ha valakinek csak arra kellek, hogy fizessem a piáját egész este, anélkül hogy másnap akár csak egy percre is odajönne hozzám... Ugyanakkor megígérem, hogy a továbbiakban a blog nem erről fog szólni, mert az senkinek sem jó.
Szeretném még ezúton üdvözölni a szekrényeket és a zongorát fölfeszítő, illetve a mosdókagylót megsemmísítő gólyákat, akiknek hála a délelőtti kollégiumi átadás-átvétel olyan kedélyesre sikerült. Továbbá remélem, hogy B. és P. is jól érezte magát, és nem haragszanak, amiért elhanyagoltam őket.