Az utolsó dobás

Majdnem egy éve, hogy elkezdtünk itt játszani. És most azt játsszuk, hogy vége van.
Talán mert a csúcson kell, és soha annyi látogató nem volt, mint az elmúlt hetekben. (Most már bevallhatom: sokszor megijesztett, mennyien jöttök napra-nap, és tudtok meg rólam olyat, amit négyszemközt nem mondanék soha.)
Talán mert úgy akarom befejezni, hogy azt mondjátok, milyen kár, hogy vége van, és nem azt: ideje volt, már azt hittük, úgy kell majd lelőni, klaviatúrával a kezében.
Talán mert egyre kevesebb örömet leltem benne, és egyre kevesebbet szereztem vele másoknak; egyre ritkábban voltam őszinte, és még ritkábban vicces - vagy egyáltalán nem.

Szerettem ezt a blogot. Sokszor írtam ki benne, ami fájt és ami nem.
Most viszont ideje visszatérni 3D-be.
Igen, jól meggondoltam, még Joe Cocker Dani, ne tedd című slágere sem tartott vissza, noha Marci ezért töltötte a rádióba tegnap. (Jólesett.)
Egyszer talán folytatom, itt vagy másutt.

Köszönet mindenkinek, aki figyelt rám, és külön a bábuknak (Tominak, Marcinak, B.-nek és Marshmallownak, in order of appearence), hogy hosszabb-rövidebb ideig játszottak velem.

Most élek, és 2066-ban halok majd meg, ha hinni lehet a tesztnek.
De nem lehet.

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld.

Well, what you do is up to you.

Hétfőn Web 2.0 Symposium néven konferencia a Magenta-székházban. Fölkértek, nyilván beugróként, moderálnám ott a Gyurcsány-blogról szóló beszélgetést, de nem fogom. Részint mert nem jó az időpont, részint mert nem vagyok (nagyon nem) webkettő-guru.
Ja és a Gyurcsányt sem olvasom :)

Pollner a részletekről. És az Index is.

A vajaskenyér a vajas felével esik a földre, a tiramisu meg azzal, amelyiken a kakaópor van.

Mivel a könyv hosszú, és öt mondatnál többre úgysem lesz módom, a jegyzet viszont elég elnagyoltnak tűnik, a wikipédiáról tanulok a reggeli EKV vizsgára, és tökjó.

Placebo, Radiohead, Franz Ferdinand és Scissor Sisters a Szigeten. Ezek szerint én is. (Koncerten eddig csak a Placebo volt meg, ideje fölzárkózni.)

Eltűnt egy link, és nemcsak az.
Bár szomorú vagyok és csalódott, life goes on - remélem.
___

Amúgy érdekes este volt, de nem írhatok róla, mert titok.

Írtam, hogy milyen kedvesek voltak a Fidesz-sajtósok a hétvégén, és főleg a Krisztián, erre tessék. Kell nekem barátkozni. (Amúgy meg hogy lehet valaki ilyen hülye?)

today

bnp jeles, hála az égieknek és bírógáspárnak, no meg persze a megfelelő timingnak. most pedig alvás következik, mert kezdek zombi lenni, aztán ekv - hurrá.
az időjárásnak e helyről üzenem, hogy ez így nem lesz jó, tessék megjavulni. sunshine meg ilyenek...

Hangszerkészítő szomszédunk szaxofonozását épp a Killers Hot fuss című lemezének bömböltetésével ellensúlyozom. Kemény a meccs.

Ami a BNP-t illeti: a negyedénél tartok. Highway to hell.

Egyetértek zoknival, magam is eltávolítanám az Áll az alkuból az ezoterikusokat, akik megérzésükre hagyatkozva próbálják bojkottálni a kezükben lévő táska fölnyitását. És az okkulistákat is, akik szerint komoly érv az, hogy De tegnap a Tibi bácsinál volt a húszmillió a tizennégyes táskában, úgyhogy szerintem most ne nyisd ki a Timinél lévő hármast.
Most hogy jobban meggondolom, az Áll az alkut úgy ahogy van eltávolítanám.

Figyeld potenciális ellenségeidet, mérd fel erejüket és zárkózz fel - tanácsolja a BNP-könyv, úgyhogy ezt teszem. Holnap reggel lehet B.-nek és nekem drukkolni az ötösért.

Félő, hogy kultuszom lesz mint a Bolgár Györgynek. Múltkor érdemeim elismerése mellett ingyen ettem egy kifőzdében, ma meg törzshelyünkön talált meg az üzletvezető (Cica néni), hogy biztosítson róla: az urával együtt nézik az összes műsort, amiben szerepelek, majd ölelgetni kezdett. Kínos helyzet, amitől az sem ment meg, ha viszonzásul csak annyit mondok: rántott karfiolt kérek.
Mindig meglep, hogy sokan fölnéznek arra, akit a tévében látnak - mondjon ott bármit is. Még a hétvégi Fidesz-kongresszuson is akadt néhány "Jaj, hát nem értünk egyet, de örülök, hogy találkoztunk" típusú eszmecsere.

Perverz jókedvem van, noha tanulnom kéne.
Az éjszakámra viszont rányomta a bélyegét, hogy majdnem meghaltam - mondanám, ha nem volna képzavar a halálnak az éjszakára nyomott bélyege. Történt ugyanis, hogy három körül abbahagytam a munkát, fölmásztam a galériára, és igazgatni kezdtem a lepedőt, aminek azonban (mint a következő jelenetsor mutatta) nem vagyok az akrobatája én. Elveszítettem legendás egyensúlyérzékemet, és hátraestem, ami főleg annak fényében bizonyult rossz megoldásnak, hogy mögöttem nem volt semmi, csak a lépcső. Ezt követően egy csimpánz ügyességével a korlát után kaptam, és visszahúztam magam a mélyből.
Itt tartok.

micsinálok

eljutottam a "lófaszt, baszdmeg" állapotba - ez azzal jár, hogy sűrű és hangos anyázás közepette földhöz vagy bármihez vágom a bnp könyvet és elkezdek micsinálni (micsinálás = semmittevés, hasonlóan kreatív barátnőmmel (szintén b.) alkottuk még az idilli középiskolai évek alatt).
most nem félek gáspártól, meg a bukástól - azt majd holnap...

Nem egészen értem a nyavalygást, ami a tandíj néven emlegetett "utólagos képzési hozzájárulás" körül támadt.
Persze, gáz hogy minderről a kampányban szó sem esett, Kovács Pisti méretű feketepont járna érte - annál is inkább, mert szerintem védhető az ötlet.
Előszöris jó volna belátni, hogy semmi sincs ingyen, és a hallgatók fele ma is fizet, költségtérítést. Másrészt ez nem tandíj, nem előre szedik, a tehetséges ám szegény sorból származó fiatal ettől még nekikezdhet az egyetemnek, és csak akkor kénytelen perkálni, ha megkeresi a minimálbér nagyjából három és félszerését. (Magyarán ha például középiskolai tanár lesz, akkor nem.)
Továbbá az intézkedés épp azt a réteget sújtja, amely az elmúlt években igen jól járt a személyi jövedelemadó csökkentésével, és még jobban járna az egykulcsos adó (szintén SZDSZ-es) koncepciójával. Mármost ha ez így van, akkor nem szükségszerű, hogy a fizetések három százalékát fölemésztő új járulék ellen ágáljunk - pláne ha cserébe (mire nem létező gyermekeink odajutnak) a képzés színvonala is emelkedik.

(Amúgy válságos a helyzet: még száz oldal hátra a BNP-könyvből, reggelre egy még el sem kezdett cikk, a héten egy egyetemi elemzés, május végéig pedig az évfolyamdolgozat elkészítése a terv...)

A kongresszust záró sajtótájékoztató helyszínén óvatlanul leültem egy üres sor szélére. Mint utóbb kiderült, a sor a vezérkarnak volt fönntartva, így körükben hallgattam a bizalmi szavazáson 88 százalékot elért Orbán Viktor szavait. A frakcióvezető (pozíciómat látva) meg is állapította, hogy igen könnyű bekerülni a Fidesz élvonalába :)

Különös ám egy Fidesz-kongresszus, de messzebbről kezdem. Általában a kispártokról (SZDSZ, MDF) írok; kispárt, kisújságíró. Szocialisták közé járni nem szeretek, meghúzom magam a sarokban, nehogy bárki barátkozni akarjon, vagy elmagyarázza, miért nem jó az ha én ironizálok őrajta. Ezzel szemben a Fidesznél kedves-beszélgetős politikusokba botlik az ember (értelemszerűen nem Orbánnal szoktam trécselni, de egy szinttel alább szinte bárkivel lehet - és most nem csak a tanszéki oktatókra gondolok), kedvesek a sajtósok, érdeklődnek, körbevezetnek satöbbi. Ezért nehéz hová tenni a politikájukat, meg hogy amikor kiszabadulnak a Kongresszusi Központból, egészen másképp festenek, nem beszélve most a polgári körösökről, akik ha meglátnak, jó esetben nem rúgnak térden vagy dobálnak meg naranccsal, csak utánad szólnak.

És most tüntetőleg BNP-t tanulok, amíg újra meg nem nyitja kapuit a kongresszus.
(És nem mondom meg, hogy kinek a gépéről blogolok :)

Holnap Fidesz-kongresszus az újságírók kizárásával. Nyilván végtelenül izgalmas lesz egész nap arra várni, hátha kiugrik mondjuk Répássy képviselő egy pár virsliért, és közben elejt néhány bizalmas információt.
Amúgy a Párizsból importált narancsos csokit eszem, bőrig ázva, és ötös lettem TM-ből, ahol a Fidesz polgári körös stratégiáját valamint a magyar és a kelet-német mozgalom illetve pártfejlődést kellett jellemezni. Vajon melyik ment jobban? :)

(És most alszom, mert az esti meló miatt az elmaradt.)

A műsor után az ufis Turullal párizsi élményeket cseréltünk, majd Ókovács művészúr autójában magukat operaénekesnőnek gondoló honlányok hanghordozóját hallgattuk jó hangulatban. Főleg a popkultúra vadhajtásaira specializált zokni figyelmébe ajánlom a többek közt Piramis és Neoton slágereket újraértelmező Mona Lisa triót. Félek tőle, hogy hallunk még róluk.
Fontos még tudni, hogy Szijjártó Péter kedvenc újságja a szoftpornó CKM. Hiába, nem múlnak nyom nélkül a bencés gimnáziumban töltött évek, van még magyar konzervativizmus.
És most cikkírás reggelig.

(Ugyanakkor lehetne valaki az MTI-nél vagy a Népszabadságnál, aki kiszúrja, hogy Az ismeretlen célú eszközt találtak Lendvai Ildikó irodájában, nem szerencsés címválasztás :)

fodrász. asap.

- Dani, te felnőtt vagy? - kérdezte reggel a szomszéd kisfiú.
- Olyasmi - feleltem.
Pedig nem is, de a gyerek hadd higgye azt.
Amúgy van egy blog, ahol "az értelmiségiként" vagyok kilinkelve, abszolút indokolatlanul :)
Este meg Turul kollégával vitázunk a Hír tévében.

Match point

Mindeddig a BL-döntőt néztem. Azelőtt meg a filmvásznat. Woody Allen új alkotásában se New York, se pszichiáter, se humor. Igazi szerda esti film, amit a hétvégre elfelejtesz.

Balek vagyok, sajnos.

kenyeret és cirkuszt ne

szar napom van. ráadásul közvetlenül az ablakom alatt egy egész cirkusz hangoskodik, élő cápákkal, minilovakkal, kecskékkel, miegymással, pedig még nincs is előadás. az majd holnap. hétvégén pedig napi kettő. jó lesz, érzem.

Különös tüneteket produkálok. Ma délután, hazafelé például úgy tettem, mintha a kezemben lévő mobiltelefon elektrosokkoló volna. Aki a remélt tempónál lassabban haladt előttem, kíméletlenül betámadtam.

Keresztes Ildikót hallgatok. A Fidesz-rendezvényeken elmaradhatatlan Igen, igen című slágert eredetileg a Flipper Öcsivel felálló Step együttes vitte sikerre.
Lőjetek le.

Sok időt töltünk újabban B.-vel, nyilván mindenki azt hiszi, hogy járunk. Vagy nem, mert ott a gyerek is. És újabban elmebetegek vagyunk. Erre utal, hogy ma tanulás helyett sorkihúzóval faszokat rajzoltunk a közvélemény-kutatás jegyzetre.

(Remélem egyszer megtalálja a blogot a Magyar Nemzet egy munkatársa, és lerántja rólam a leplet. Képletesen. :)

A Párizs fejezetnek vége, de lehet hogy beruházok végre egy digitális fényképezőbe, és akkor lesz fotóblog, ehelyett vagy ezen túl.

Amúgy holnap két megméretéssel kezdetét veszi a nyári vizsgaidőszak - ígérem, próbálok majd másról is írni a következő másfél hónap során. A menetrend:

05.15. Érdekegyeztetés és érdekszervezetek
05.15. Közvélemény-kutatás
(05.16. Ellenzéki mozgalmak a Kádár-rendszerben)
05.17. Társadalmi mozgalmak
05.24. Bevezetés a nemzetközi politikai viszonyok tanulmányozásába
05.26. Az Európán kívüli világ
05.31. Pártok és pártrendszerek
06.06. Alkotmányjog
06.07. Alkotmánybíráskodás a politikai rendszerben
06.15. Közigazgatási jog
06.22. A magyar politikai gondolkodás története
06.28. Jogszociológia

Párizs 3

Az utolsó sorozat, álló képekből. Az Invalidusok, a Défense, a Picasso múzeum és a Diadalív.
Firefoxban elférnek egymás mellett, Explorerben nem. Don't know why.
(Amúgy mindenki jobban járna, ha fotóblog lennénk.)

Párizs 2

A flickeren már fönn az összes fotó, itt meg az újabb ízelítő. Királyi palota, Eiffel-torony, Concorde tér, győzelem napi fölvonulás, Défense negyed, utcai tüntetés és a Picasso múzeum.

Párizs

A Champs Elysées, a Louvre, a Montmartre, az Eiffel-torony és a Mars-mező az első párizsi sorozat képein. (Több itt, és lesz még folytatás.)

nyomi vagyok

ma sikerült pillanatragasztóval összeragasztanom az ujjaimat az asztali naptárral és a mobilom fülhallgatójával. a cél persze nem ez volt, na de mindegy...
továbbá sikertelenül próbáltam megszerezni a kurva kvk jegyzetet.
kérdés: mi az istennek keltem fel egyáltalán?

Reggel karnyújtásnyira ültem a K&H-ügy vádlottjaitól, de valamiért egyikük sem kínált meg még egy apróbb összeggel sem. Szerintem nem vagyok jó kapcsolatépítő.

Zolival négy órán át beszélgettünk délután, ilyen is rég történt. Amúgy ma rajta kívül még számos emberrel osztottam meg párizsi élményeimet, a hétvégén pedig talán a fotók feltöltésére is jut idő. Ez persze nem biztos, mert a jövő hétre kinéz három plusz egy vizsga és az évfolyamdolgozat elkészítése, míg a reggeleimet holnaptól a Fővárosi Bíróságon töltöm. Az itthoni gépről pedig bizonytalan időre száműztem az MSN-t.

A Párizsban élők alig egyharmada született Párizsban. Az észak-afrikai bevándorlók a városban elszórtan élnek, de a Montmartre alján, az Aranycsepp negyedben ma is találni valódi muzulmán negyedet. (Itt a turistát a Marlboro hangsor ismétlésével üdvözlik tapasztalataink szerint.) A szintúgy Párizs-szerte megtalálható feketék többsége karibi, tengerentúli tartományokból érkezett.
Már-már az észak-afrikai és fekete populáció létszámával vetekszik az ázsiai (főleg kínai) bevándorlóké. A Monoprix áruházban vagy a Notre Dame körüli ajándékboltokban szinte kizárólag őket találjuk a pult mögött, míg a Centre Pompidou környékén egy éttermekkel teli kisebb, a külvárosokban pedig több, toronyházakkal tűzdelt nagyobb kínai negyed is föllelhető. A pakisztáni és indiai bevándorlók a Porte Saint Denis környékén saját utcávál (Passage Brady) bírnak, ahol az éttermeken túl csakis fodrászatokat találni.
A Párizsban töltött öt nap alatt többet ültünk metrón (ami bár gyors és kényelmes, nem tartozik a legelegánsabb megoldások közé) mint idehaza egy hónap alatt, és közben egyetlen arabozást, négerezést, ferdeszeműzést nem hallottunk - ahogy másutt sem.
Mindezt (ha nyálas is) azért írom le, mert az imént töröltem a linkek közül valakit, aki úgy véli: tréfás dolog volna kiírtani a cigányságot. (És hogy ne maradjon homályban ez sem: a játékos magát minduntalan MSZP-szavazókét azonosítja.)

Bek et hóm.
Annyi minden volt, hogy esélytelen beblogolni, a helyszínről kellett volna, naplószerűen, tényleg, de ez kimaradt. Igyekeztünk nemcsak a turistaútvonalat járni, nem voltunk Disneylandben, sőt a Mona Lisát sem láttuk (ahogy mást sem a Louvre gyűjteményéből), de bóklásztunk ezerfelé (indiai és arab negyedekben, piacon, tüntetésen, katonai felvonuláson), és csak az alváshoz elengedhetetlen órákat töltöttük a szállodában (ami egy sztriptizbár és egy szexshop között helyezkedett el). Nem mondom, amit Krakkó és Amszterdam után, hogy tenyeremben a város, mert hát egy elővárosostul tizenegymilliós városhoz jó nagy tenyér kéne, de ha valaki indulni készül, és vinne magával egy kompakt méretű idegenvezetőt, feltétlen szóljon, vállalom.
Egyébként van sok fotó, ha sikerül kinyerni őket a gépből, megosztok jópárat.
(Azoknak meg akik az út ideje alatt érdeklődtek hogylétem felől, inklúding B. és az ATV, köszi.)

danit meglepem és egyrészt magamtól írok a blogba, másrészt szerény személyemben megnyitom a bitadani.blogspot.com vizsga-blog részlegét erre a vizsgaidőszakra. én tehát úgy nézek ki egyelőre, hogy:

május16 - Római Jog elővizsga, Választási Rendszerek vizsga
május22 - Politikai tudáselméletek vizsgakurzus, Latin vizsga
május29 - Római Jog alapvizsga
május30 - Alkotmányjog vizsga
június09 - Magyar Parlamentarizmus Története vizsga
június15 - Magyar Politikai Rendszer vizsga
június19 - Egyetemes Állam- és Jogtörténet alapvizsga
június21 - Egyetemes Politikai Eszmetörténet vizsga
június27 - Összehasonlító Politika vizsga

előre illéri

Ölemben a pollnertől kölcsön kapott útikönyv és a frissen vásárolt térkép, összedobálva a pólók és az alsógatyák, meg minden más; már csak egyet kell aludni (plusz jó korán fölkelni), és indulunk.

Blog előreláthatóan nem lesz. Hiába tudok ugyanis wapozni, és hiába lehet azon keresztül (e-mailben) pósztolni, nekem valamiért nem sikerül. Pedig milyen jó lett volna megírni, hogy épp az Eiffel-torony tetején vagyok. (Tudom, Internet Café, de ahhoz úgysem lesz kedvem meg időnk.)

Szia Franciaország, szia Párizs, mindjárt jövüüünk. (És kedden ide vissza.)

jasszer arafat

na kivel vizsgázunk együtt ekvból, na kivel, na, na? hát persze, hogy a gyerek barátnőjével, aki a gyerek szerint annyira buta, hogy még a buszmegállóig sem talál el, mindazonáltal közel-kelet szakértő, percre pontosan ismeri jasszer arafat életútját.... alig várom :)

Erzsi, mikor megkapta a sürgönyt, amelyet Mihály a kis fasiszta útján adott fel, nem maradt Rómában. (...) Bizonyos földrajzi gravitációt követve, ő is Párizsba utazott, mint azok az emberek szoktak, akik teljesen reménytelenül új életet akarnak kezdeni.

Azért (is) jó az Utas és holdvilág, mert szinte minden élethelyzetre van benne egy mondat, vagy kettő.

egyetlen ember képes aszpirinből atombombát és dezodorból hipertérhajtóművet csinálni... és ez az ember... végre visszatért ->

Délután csapatnyi karizmatikus kereszténybe botlottam az Erzsébet-híd budai hídfőjénél. A fiatalok épp Istennek adtak hálát, amiért megmentette őket szüleiktől.

Amúgy Zoli kölcsönadta a fényképezőjét, tehát lesznek fotók a párizsi útról.
Távirati stílusban még arról: M. tegnap töltötte be a harmincat, Á. pedig sms-ben tudatta, hogy szeptemberre várja második gyermekét. (Nem tőlem.)

Újabban fültanúja vagyok hangszerkészítő szomszédunk nemi életének. Most vagy a barátnőjének van igen heves orgazmusa, vagy ők is hallanak mindent...

Amúgy azt fontolgatom, hogy legalább az itthoni gépemről törlöm az MSN-t, és az így nyert napi egy-két órát a jelenleginél sokkal hasznosabban töltöm el.