Ostia

Újra tavasz, ami jó. Megjött postán a Kékháj, ami szintén, csak kinyitni sincs időm, mert holnapra remél tőlem egy cikket a vállalat. Ebben mindössze azt kell megjósolnom, ki nyeri a parlamenti választásokat.

J. influenzaszerű megbetegedése okán este megint ATV. A nézőkön túl Marci utálhat még ezért, mert így buktuk a közös ivást. Amúgy B. ma több alkalommal is fasznak nevezett.

Egyszer (szélesebb közönség előtt) már tettem kísérletet rá, hogy elmagyarázzam Semjén Zsoltnak, igazán nem szerencsés a halál kultuszával vádolnia a liberálisokat. Most Mikola főorvos teszi ugyanazt. Pedig ideje volna tudomásul venni: a liberalizmus és a kereszténység közül történetesen az utóbbi, amelyik azt állítja, hogy az igazi boldogság halálunk után vár reánk.

Brokeback mountain - Túl a barátságon

Túl. Hogy tudjuk, a farmerélet nemcsak a kalap meg a Marlboro. Meleg kovbojok a hegyen, és a tajvani Ang Lee. Szép.


Itt meg a novella, ami alapján készült.

Az obligát britpop és a Quimby mellett ezúttal női előadók egész sorával gyarapodott a blográdió, hallgassátok.

mozi, mozi, mozi

filmőrült vagyok. és moziőrült is. mindezek ellenére az elmúlt egy hónapban multiplexnek még a közelébe sem mentem. zárójel: igen, multiplex-párti vagyok, de pusztán a kényelem miatt, zárójel bezárva.
lényeg, hogy a hosszú lemaradást bepótolandó, gyors egymásutánban két filmet néztem meg a héten és magam is meglepődtem, mert mindkettő jó volt.
aki szerette a traffic több szálon futó feelingjét az szeretni fogja a syrianat is. stephen gaghan, a traffic írója ezúttal rendez, elég jól. sokszereplős, kőolajbizniszes, titkosszolgálatos izé és george clooney szokatlanul kövéren és szakállasan, illetve körmök nélkül (áááá), nincsen happy ending, marad a korrupció. kircsi.
más. inside man. bankrablós-túszejtős film, clive owen, denzel washington, jodie foster - ehhez még tegyük hozzá spike lee-t és rohanjunk megnézni. persze nem klasszik bankrablás... éppen ezért jó. clive owen szinte végig maszkban és napszemcsiben csinál hülyét denzel washingtonból és társaiból, meg belőlünk. great. csak azt sajnáltam, hogy így nem látszanak a gyönyörű szemei, de ezzel nyilván egyedül vagyok...

Különös, most először érzem, hogy van valami, amit nem tudok leírni ide.

Amúgy küldtem meghívót egy ötödik bábunak, és tervezem a hatodik kiosztását is, hogy paritásos legyen a férfi és női játékosok aránya.

Tudom, hogy nem valami eredeti ötlet, most mégis közzéteszek néhány kereső kifejezést, amellyel drága látogatók találtak ide. A legnépszerűbbek persze: társasjáték, Bita Dani (sokféle verzióban), Chuck Norris (még többféle verzióban).

A továbbiak közül, a teljesség igénye nélkül:
dalacin kapszula, cataflam drazsé, térdelőszék, Placebo: Meds, politikai élet a reformkorban, jogászbál 2006, blográdió, scotland yard társasjáték, képek kövér gyerekekrõl, Irina Slutskaya, rövid baszás, baszás a szigeten, csador, Pelevin, leégett a tápegység, Hard-Fi, algériai nők, Máltai Szeretetszolgálat kutatás, "Van egy Nő. Szeret...", néhány tény nem borotválkozik, csíkosing, Pokol Béla, fekete-afrika mai problémái, a bosszú népe, Giró-Szász András, budapesti pizzateszt, kotyogó, A fiúk a klubból, game of life, faszkivan, buzis képek, ötven fölötti nők, sármos, ellenségdiskurzus, emberi agy, szibériai borbély, faszverés, mononukleózis, bassz, vérrák, celebriti, "Magyary Zoltán: Magyar Közigazgatás", komformizálódni, "Stendahl: Vörös és fekete", "Vonnegut: Éj anyánk" bevezetés, retrock, társadalmi mozgalmak, Németh Juci, "Kaukázus: Üzletember"...

Végre egy hétvége, amikor kialszom magam, rámfér.

Ma fölhívott Szili Katalin egyik munkatársa, és a maga kulturált, európai értelemben vett szociáldemokrata módján elküldött az anyámba, amiért én állandóan bántom az elnökasszonyt. Így van. De méltán.

Eközben Mikola főorvos Kövér László legszebb napjait idézi. Úgy látszik, a Fideszben mindig szükség van valakire, aki segít elveszíteni a választásokat. Mikola erre igazán alkalmasnak látszik. Leigazolásához szívből gratulálok.

(További kedvencem Császár színművésznő, aki úgy tudja, a közelgő választásokon Jézus és Barabás is rajthoz áll, dacára annak, hogy mindketten közel kétezer esztendeje elhaláloztak.
Hát azt tudtátok, hogy két éve az EP-választást a Fatimai szűzanya napján rendezték, mi magyarok meg a világ engesztelő népe vagyunk? És hogy Mária keze van abban, hogy korábbi elvbarátai megpuccsolták Medgyessyt? Részletekért Eperjes szíművészhez forduljatok.)

Jó utat, tökfej, és nem ér ottmaradni, itt van rád szükség :)

Kevesen tudnának rávenni, hogy négy órát üljek egyhelyben, egy szál alsógatyában, ingyen, és úgy, hogy nem szex a vége. Kati, gratulálok :)

Amúgy meg szoktam én azért kockáztatni néha, csak most még korainak gondolom...

Ma este a kari kocsmaváltó helyett ATV, és a következő két napra és két éjszakára is kínosan sok munkám van, basszus.

Vasárnap lecseréltem a szövetkabátot meg a csizmát széldzsekire és félcipőre, s eldöntöttem: ha romlik is az idő a héten, tüntetőleg az évszaknak megfelelően fogok öltözni.
Holnap viszont vetkőzni fogok kicsit, Kati lerajzol.

hurrá

tavasz van :)

ibolyában ülök és próbálok dolgozni. de az igazat megvallva legszivesebben egy bizonyos valakivel nagyon messzire menekülnék. el. mindentől és mindenkitől. azt hiszem fáradt vagyok.

Az univerzumról

És azt tudtátok, hogy a világegyetem körülbelül 4%-a látható anyag, 23%-a sötét anyag, míg a fennmaradó közel 73% sötét energia? Nem?? Pedig így van. Bár az utóbbi kettőről senki sem tudja mi is az valójában. Bizony.
Az SG-n jelent meg egy új cikk arról, hogy állítólag észlelték az univerzum első pillanatait.

Tudósok új bizonyítékkal álltak elő, ami alátámasztja azt az elméletet, mely szerint a világegyetem születésekor egyetlen másodperc töredéke alatt szubatomiról csillagászati méretekre duzzadt.

Egy két részt én sem értek belőle, de azért érdemes elolvasni, érdekes írás.

iPod - Microsoft módra

Ez történne akkor, ha a Microsoft csomagolná az iPod-ot. A vicc az egészben az, hogy kiderült: a videót a Microsoft emberei készítették, hogy bemutassák, milyen nehéz dolguk van ugyanazt a szart mindig máshogy eladni.

via Homár

Délelőtt jó volt Szentendrén sétálgatni egy pulcsiban. Sokkal jobb mint itt a négy fal között. Elegem van ám kábé mindenkiből.

jöttem hazafele most 14es villamossal, és az egyik megállóban egy 'Dávid Kopperfíld mindenkinél népszerűbb' plakáttal konfrontált az atyaúristen. nem állítom, hogy jó voltam matekból, ezért a tisztelt nagyérdemű segítségét kérném egy kevéske számolgatáshoz. szóval a plakáton ott feszít Ibi, és a népszerűség-o-meter 62-őt jelez. mellette fekete-fehérben Fletó és Viki, mindkettejüknél 48-48 áll. namost bizonyára balga ötlet, de én ezt százaléknak gondolom - és javítsatok ki, ha valami más. namost ha ezt a három számot összeadom, nálam 158 jön ki. kérdem én: mivan?

Akartam írni a szocialisták tegnapi, szentendrei kampányzárójáról, de már nem akarok. Észre kéne végre venni, hogy nem 1971-et írunk, és nem a megyei pártbizottság büféjében vagyunk, szóval a "katonásan megdugtam a Jolikát az asztalon" típusú viccelődés, az anyósozás, a feministázás (ezúttal by Szili Katalin, dzsízász), a nagyfarkú négerezés egyáltalán nem vicces, Ayala sem az, bárki is legyen ő, és a merevrészeg Koós János sem.

Reggel oda-vissza megjártam a Gellérthegy-Kecskeméti utca távot gyalog, miután busszal ugyanaz a szokott öt-tíz perc helyett ötven lett volna. Így viszont kis híján elkéstem a tőzsde egykori elnökétől, ezért futva közelítettem a parkon át az Alkotás utcai irodája felé, amikor is előttem a földre vetette magát egy negyvenes pasi, hátracsapta kezét, és megadta magát. Kérdem tőle: ember, gond van? Fölnéz, mondja, azt hitte, rendőr üldözi. Futni hagytam. Jót röhögtünk.
Amúgy az ex-főbróker jófej, bírom az olyan yuppiekat, akikbe szorult igazságérzet, és van fogalmuk a társadalmi szolidaritásról, és szegyéllik magukat, amiért másoknak nincs.
Este munka Szentendrén, majd bő egy hét után végre megborotválkozom, mert kezdek már úgy festeni, mint egy lakatlan szigeten élő Giró-Szász András.
Szasztok.

Szólok

Tökjó volt Pál Gé South Parkos előadása, igazán jöhettek volna többen is, mert szerintem ritka különleges TDK rendezvény volt.
Emellett kijött rajtam valami allergia, mindenhol viszketek, de NEM SZABAD vakarni, mert az rossz. Kaptam rá gyógyszert, de engem az utóbbi időben már annyiszor kezeltek félre, hogy kezdek kicsit félni az ilyen sima rendelésen felírt dolgoktól.
Egyszer például valami mononukleózis nevezetű szörnyű vírustámadásnak lettem áldozata. Ez önmagában nem baj, mert 3 hét után (mondjuk az bőven elég) már ki is kelhet az ember az ágyból, csakhogy állítólag nagyon nehéz diagnosztizálni, mert a tünetei olyanok, mint valami sima influenzának. Emiatt engem akkor is félrediagnosztizáltak, és kaptam egy olyan antibiót, amit tilos a mononukleózis esetén alkalmazni, mert olyan keresztreakcióba lép vele hogy ihaj. A keresztreakció az esetemben úgy nézett ki, hogy tele lett az egész karom meg a nyakam piros pöttyökkel, de nagyon durván. Aztán egy hét után elmentem másik dokihoz, aki azonnal megtiltotta, hogy tovább szedjem az addigi antibiót. Tökjó.
Egyszóval trust no one, meg bigup. Esetleg keep it real.

Ma kicsit sikerült utolérnem magam, megünnepeltük továbbá a főszerkesztő Táncsics-díját, és a South Parkos előadás is tök jól sikerült, egyszer, ha majd nem fáj így a fejem, megírom róla a saját koncepciómat is nektek.

Áronnak pedig még kedden ígértem egy pósztot, de csak egy fél lesz belőle, ennek a második fele.

Asszem a szűk körből te vagy az egyetlen, aki jobban kedvelt akkor, amikor még nem ismert személyesen :P

bármennyire nem tűztem ma kokárdát, hazafele jövet jó volt látni azért, hogy mennyi ember megtette helyettem is. és most nem kezdem el firtatni, hogy ki miért - elég nekem, hogy ismerek két embert, aki 'idealizmusa' miatt (és ez jó) -, ezért úgy döntöttem, úgy hiszem ma, hogy mindenki csak az eszmék előtti tisztelgésből mutatkozik a magyar trikolorban. így viszont már jó volt látni, hogy legalább az év egy napján, nemzetként jelenik meg a magyar.

Ugye hogy nem is vagyok megközelíthetetlen? :P

Marcival szemben én szeretem március tizenötödikét, nekem valahogy a szabadságról szól, és ezért amolyan liberális ünnep is, nemcsak nemzeti. Ugyanakkor fölkérem néhai munkásőr rajongóimat, hogy ne nyissanak tüzet, ha meglátnak ma kokárdában, nem álltam át :P

És ha már Marci: tegnap elcipelt magával blueskoncertre, és jól tette, mert így vidám voltam egész este.

nagy nap ez a mai, úgyhogy kérem a kedves egybegyűlteket, hogy egy perc néma csenddel adózzunk az emléknek. 2050 év sok idő, de még így se veszett kárba a kiváló hadvezér, csodás császár, Julius Caesar emléke. isten nyugosztalja
(most mit vártatok tőlem? márc15dikei posztot? ;P )

Ennél szarabbul nem kezdődhet hét. Viszont ugyanígy folytatódhat, kurvaélet.

És folytatódik is, de utálom a tehetetlenséget meg a kilátástalanságot, bazmeg. És a tavaszi hóesést is. Meg ha semmi sem sikerül.
(Most bejött a főnököm, A. és azzal köszönt el, hogy további jó blogozást. "De te ezt így miből?" - tettem föl a kérdést. "Látszik a mozgásodon.")

Életerő 0
Életkedv 0

Még nem tudom, melyik gombot nyomjam meg magamon. A restartot-e vagy a power offot.

livingroom

Áron elaludt a buliban. Aztán fölébredt.
A csábító Marci föl akarta szedni a fényképezőgépet. Aztán már nem.
Én megint buzinak öltöztem. (Képek az Egyetem tér online-ról.)

hello

Csak jelezném, hogy a bábu - mely e sorokat is írja - még él. Örül neki, hogy még nem lett innen kitiltva, és őszintén reméli, hogy nem is lesz. :] Emellett szintén őszintén reméli, hogy a jövőben több ihlete lesz a társasjátékba való íráshoz, és a főnökbábu nem tartja majd őt hálátlannak.
A fenti linket meg csak úgy, klikk a képre.

régiúj számok a rádióban; mindenki behavazva munkával; a PIK és a TDK dügörög és egyre újabb és jobb rendezvényekkel rukkol elő, sikerük hatalmas; bitadani azt hiszi kihasználja ughymarcit, amikor csak egy fénymásolásról van szó; márkitomi szerint a PIK-honlapról ki lehet hagyni az iframe-et; ughymarci pedig kezd kilátszani a munkákból és a hajtűkanyarok után fényt lát a rohadthosszú alagút végén; kircsi :]

Elhatároztam, hogy nem vállalom túl magam. Ehhez képest napi négy órát alszom, nem látok ki a fejemből, úgy fáj, négy cikket ígértem a jövő hétre (és egyhez asszisztálok még), plusz szerdán ATV, könyvtáraznom kell, meg szervezni-plakátozni a csütörtöki TDK-rendezvényt; S.-nek egy, Zs-nek két hónapja ígérem, hogy végre összefutunk, miközben másodszor mondok le egy kivételesen ígéretesnek látszó randit - nem tudom, miért csodálkozom hát rajta, hogy sosincs barátnőm. (Most túl azon hogy csúnya vagyok és elviselhetetlen.)
Ez panaszkodás volt.

Nincs messze az a reggel, amikor majd nem tudom elhagyni a szobát. A rendetlenségből káosz lett, az íróasztalon fejmagasságig állnak stószokban a különféle papírok, a földön bokáig gázolok a szétdobált könyvek, újságok, számlák, alsógatyák, pártprogramok, pulóverek, tollak, párnák, cipők, bögrék és dvd-k között, semmit sem találok, jaj.

A titokzatos ughymarci pedig gyerekfrizurát készíttetett magának, és rajtam kívül a blogot is elhanyagolja, nem ír bele - ahogy a márkitomi sem, hálátlan bábuk.

Nőnap - boldogat mindenkinek, akit illet, ha kicsit mozgalmi ihletésű ünnep is.
Amúgy remek hangulatom volt ma, gyalog mentem az egyetemre át a Gellért-hegyen meg az Erzsébet-hídon, beleszerettem a virágárus lányba, mosolyogtam sokat, itt a tavasz. De elmúlik.

Reggel megállapítottuk, hogy a feminista Z. Foucault-bolond (szóvicc, ugye), délután pedig Lengyel Lászlónak hála arra is fény derült: a titkosszolgálat Kenedi János kutyáját, Bastardot is megfigyelés alá vonta.
Áron miniszterelnök lesz - én meg az ÁVH parancsnoka. Testhez áll.

Fél háromkor feküdni, hajnali ötkor kelni, utolsó percben cikket leadni, és még este hétkor is a szerkesztőségben ülni elég tré dolog. Az esti pizzázás Z.-vel kárpótolt.
(Igen, jól látjátok, lassan itt a vég, jönnek a Reggel vettem egy fánkot típusú pósztok. Béke porainkra.)

Mégiscsak lehet benne valami, hogy van a széles körben elterjedt Bita Dani, aki cinikus, távolságtartó, fölényes, és akit nem különösebben nehéz utálni.
De van az a másik is, a bitadani, akit kevesen ismernek, aki odaadó, lelkes, őszinte, nyitott, és aki percek óta vigasztalhatatlanul bőg.

(Jelzem, csak óvatosan a kommentekkel, mert ha vmelyik nem tetszik, Bita Dani fog rá válaszolni.)

Megnyertem a mai ötkilométeres sífutást, de a Lajos utcai célban nem várt senki. A szerkesztőségben rajtam kívül csak a guppik mutatnak életjeleket.
Ezenkívül továbbra is nagyon szar kedvem van, és csak azért nem írok róla, mert nem fair innen üzengetni, és mert bizonyára nem csak én unom, hogy egy kibaszott terápiás blog lettünk megint. Pedig azok lettünk.
Ha boldog vagyok, arról sosem tudok írni, mert - ahogy arról már volt szó - a boldogság unalmas, ráadásul mindenkinél egyforma.

ezt csak egy ember érti majd

Talán jobb lett volna, ha szájbarúgsz. Vagy szó nélkül elutazol Venezuelába.

Tudom, mert megbeszéltük, hogy mást gondolunk a barátságról. Hogy szerinted vannak fiókok, amiket a barátok sem nyitnak ki. De akkor sem tudom elképzelni, hogy ne legyek veled őszinte. Legalább mondtad volna azt, hogy ne tépjem a szám, mert már mindegy, vagy hogy sohase szóljak bele az életedbe, mert nem tartozik rám. Nem ezt mondtad, sőt úgy tettél, mintha még érdekelne is, amit mondok. Pedig csak hazudtál.

Persze nem a blogon kéne ezt. Föl akartalak hívni, de aztán elment tőle a kedvem. És nem tudom, miért én vagyok szarul.

Most itthon agyalok, hogyan nézünk majd egymás szemébe. Ahelyett hogy dolgoznék, aludnék vagy Ambrus és Möri szülinapját ünnepelném. Tudok élni. Remélem legalább neked jól telt az estéd.

Délelőtt Tomival járkáltunk, majd az Astorián rámköszönt Ahmed, a mauritániai tolmács, aki biztosított róla, hogy Michael Palin mellett én voltam a kedvenc útitársa. Nem annyira hiszem el :)
Este olasz-típusú vacsora a család és egy laza fejfájás társaságában.

Asszem a mai este komoly érv amellett, hogy töröljem a gépről az MSN-t. Másik lehetőség: magamat törlöm. Úgyis annyi a meló, finoman meg tudnám ideologizálni, miért nem megyek májusig az egyetem közelébe se. Nyilván nagy űrt hagynék...

Tomi tényleg sietett tegnap, és miután vettünk egyforma alsógatyát, láttuk Putyint és a Nemzeti Múzeum tetején egyensúlyózó mesterlövészeket, volt középiskolámat is megmutattam neki, illetve a helyére fölhúzott újat.
Este megünnepeltük N. születésnapját, majd osztálybuli a Nappaliban Áron szervezésében, jó volt, csak azért kár, hogy Marcival végül nem ittunk együtt.
Most meg annyi munkám van, hogy ki sem látszom mögüle, nem tudom, hogyan fogom én ezt bírni májusig.

elaludni

Jááj, utálok elaludni. Bocs, Dani, sietek be.