Egy nő

Most, hogy minden törzsolvasó leadta szavazatát, úgy fest: a többség 3-5 blogot csekkol naponta, és azokat lelkiismeretesen végig is olvasta.
___

"Van egy nő. Gyűlöl. Szeret, szeretett, egész délután szeretett. Nem szeretem a kefélni szót, a dugnit pláne nem, a basznit szeretem, de az meg a szöveget nem szereti, hogy tréfával éljek: szétkúrja azt. Odáig meg nem züllhetek, hogy azt mondjam, persze kurzívval: azt csináltuk" - írja Esterházy. Ennek kapcsán most majdnem megint útjára indítottam egy szavazást, de aztán mégsem; maradunk komilfók.

Addiktnak lenni

És arra emlékszik még valaki, hogy azt mondtam: a hétvégén nem fogok pósztolni?
Most akkor addikt vagyok?
Más. Ma a strandon empírikusan arra jutottam, hogy tíz ötven fölötti magyar pasiból nyolcnak biztosan sörhasa van.

Vízilabda, Munkácsy, csador

Átalakult a linkajánló, a zsurnálokat fotóblogok váltották. A vízilabda vébét, azt elveszítettük. Én kissé leégtem, míg a Munkácsy-kiállítás megint kimaradt. És a holnapi, családi balatonozás is ki fog. Anyámnak közben névnapja van. Az algériai nők és a csador kapcsolatáról pedig még az jutott eszembe: Algírban 2003. tavaszán óriási földrengés pusztított. A helyiek úgy tartották, ez Allah bosszúja a nyugati kultúra importjáért. Azóta - a vallási vezetők tanácsára, amit figyelmen kívül hagyni azon a tájon, nagy merészség - asszonyok ezrei öltöttek újra csadort.

Lányok a Szaharában 2.

Újabb kedvenc. Aztán szünet, és majd valamikor augusztusban jöhetnek a pasik.

Lányok a Szaharában

Kiscsajok Algériából. Menekülttáborban születettek mind, jó eséllyel ott is halnak majd meg. Így megy ez.

Felmérés

A hétvégén lehet, hogy nem fogok pósztolni, legfeljebb a draftban itt maradt képeket teszem föl, de hogy a kommentelők ne lankadjanak, elindítok gyorsan egy felmérést.
Nagyjából hány blogot olvastok, és milyen gyakran látogatjátok őket? Ha rátalátok egy új, nektek tetszőre, visszaolvassátok az elejéig? Egyelőre ennyi. Hajrá, mindenki.

Úszik

Úszni látszik amúgy a hétvégi balatoni trip. Basszus.

Update: El is úszott, mint az állat. Helyette Dagály. Nem ugyanaz, de jó volt.

Nők a Szaharában 2.

Nesönel dzsiografik fíling. Az egyik kedvenc képem.

Nők a Szaharában

Anonymous fölvetésére, és mert nekem is van hozzá kedvem, írni meg nincs, fölpakolok néhányat az algériai képeimből, és ha eszembe jut valami sztori, megosztom azt is. Tematikus fotóblog a következő napokra. Ma: nők a Szaharában.
Tuareg nők. A legenda szerint férjeik a VII. században családjukat hátrahagyva menekültek a rivális törzs elől. Temetni tértek csak haza, de azt látták: falvaik épek, az asszonyok elűzték a betolakodókat. A tuaragek között (akik iszlám hívők, de nem arabok) ezután sokáig a férfiak hordták a csadort, szégyenükben. Sokan ma is hordják, ám az iszlám erősödésével a nők fejére is újra rákerült. A nők az iszlám világban megszokotthoz képest szabadok a Nyugat-Szaharában: a menekültvárosban, ahol laktunk, nő volt a polgármester. (Folyt. köv.)

Engem igazol

Nem szerencsés, ha rájössz, hogy aki sokáig a legjobb barátod volt, tulajdonképpen egy szánalmas, önelégült fasz. Még kevésbé szerencsés, ha nem jössz rá. Én már régóta tudom, de az idő újra és újra engem igazol. Konkrétan ma is.

A Shape szerint a világ

A Shape magazin szerint Basa típus vagyok, akihez maguktól mennek nők, hiszen kisugárzásom, férfias viselkedésem vonzza őket. Rengeteget foglalkozom a külsőmmel (trú), testemmel és öltözködésemmel. Az ágyban szeretem, ha kiszolgálnak. Szükségem van a bókokra, hajlamos vagyok a hiúságra. Nem győzöm elégszer hallani, hogy milyen erős és jó szexpartner vagyok. Könnyen elfogadok, de nem adok semmit (no!). Ahhoz, hogy valódi nagyságomhoz fölnőjek, némi finomságot kéne magamra vennem. Először is meg kell tanulnom, hogy egómat ne mások visszajelzéseiből építsem föl. Thank you, Shape.
Zsaklin amúgy Angyal.

Update (tessék, hogy rákaptam ezekre az apdétekre): zsaklin tényleg egy angyal, a kedvemért még az ír sírdísz gyűjteményét is megosztja a világgal. Ami a pisztáciás-körtés spenótsalátát illeti, mi tagadás.

Legyen a szerda is hétvége

Csak hogy egálban legyünk: a mai jó nap volt. Strandos, lángosos, barnasörös, barnulós, hülyülős. Korszakos javaslatom pedig: osszuk ketté a hetet úgy, hogy a hétfői és keddi munkanapokat kövesse egy rövid hétvége, a munkaszüneti, pihenős szerda, aztán a csütörtök és a péntek megint telhet munkával. Ma kipróbáltam, és működik. A nemzetgazdaság meg kapja be.
Holnap, hosszú idő után megint Hír TV. Fél kilenc.

Update: sHelfnek és shazának egy-egy pont hiányzott a joghoz illetve az állami politológiához, M.-nek a derék reformátusok mondtak nemet, A.-t fölvették szociológiára. Zs.-t egyelőre nem kérdeztem, fél év után hülyén venné ki magát, ha azzal nyitnék: és fölvettek művtörire?

Update 2: ezen a képen nem is melegnek látszom; inkább úgy nézek ki, mint egy kibaszott középiskolás.

Chilében nincsenek ékezetek

Amúgy vannak azért jó hírek is. A médiaszociológus, akinek elküldtem jóváhagyásra a cikket például így válaszolt: "Dani... chileben vagyok... itt sajnos nincsenek ekezetek... picit belehuztam, kerlek macerald vissza... sorry..."
Örömteli még, hogy vbnm segít.

Update: hívott az előbb Zs., hogy találkozzunk este, de nem. Majd pótoljuk, ha már nem vinnyogok a migréntől.

Dühöngő

Klasszik szar nap volt mai. Előszöris rosszhangulatú ebéd a szokott helyen E.-vel. Utálom, ha valaki, miután otthagyta a munkahelyét, ahol amúgy öt évet dolgozott, amorális tettnek tartja, hogy más ott marad. És még jobban utálom, ha ennek hangot is ad. Mert ha tényleg annyira rémes és vállalhatatlan volt, akkor miért csinálta? De ennél is jobban utálom, ha valaki úgy tesz, mintha az egészhez semmi köze nem volna, miközben továbbra is onnan kapja a pénzét. Persze, én is sokszor utálom, és néha panaszkodom is, de ha azt gondolnám, hogy menthetetlen, akkor hagynám a nyálba. Ez az állandó rinyálás annyira zsibbasztó és lehangoló. Sok érv szól a 168 Óra ellen, de pillanatnyilag nem tudnék olyan helyet mondani, ahol szabadabban csinálhatnám, amit csinálok. És szerintem más sem. Ezek után úgy tenni, mintha ez maga volna a pokol, ahol Lenin-portrék lógnak a falon, munkásőrök tisztelegnek a mosdó előtt és semmibe vesznek mindenkit, legalábbis visszás. Ha meg valaki így érzi, ott lehet hagyni. De a többiek kedvét is rendre elbaszni, nem korrekt.
Aztán meg ez a kurva front. Egész délután úgy fájt a fejem, hogy alig láttam. Most jobb.

Placebo

Most, nosztalgiaképp, meghallgatom a Placebo két évvel ezelőtti budapesti koncertjét. Ha esetleg majd történik is valami, szólok.

Fuck the world

"Fuck up fuck the world
Fuck up fuck the world
Fuck up fuck the world
Watch the fields and
Destroy the ocean
Roll the wheels up
Forget the notion
Life's so dead and
The form is slow
The mind's pecuilar so
Fuck the world up"

A kis ausztrálok programot adnak. Valahogy ezzel most tudok azonosulni.

Van Gogh és Magóg fia vagyok én

Ma egy éve, hogy elutaztunk Hollandiába. Beszéljenek a képek.

Mum strikes back

Itt volt E., M. és K., akikkel a névnapomat ünnepeltük. E jeles alkalomból ismét tetőfokára hágott a konyhaművészetem (akármit jelentsen is ez), és olyan tzatzikit készítettem, gyerekek, hogy magam sem hittem el.
Az ebédnél aztán kiderült, anyám veszíteni kezd fenenagy liberalizmusából, és az újabb merényletek kapcsán mindenféle, arabokkal szembeni retorziókat fontolgat.

Néha

Néha azért van olyan érzésem, hogy megbolondultam. Aktuálisan most.

In memoriam B.

És íme a Hogyan basszunk el egy egész napot a semmivel? konteszt győztese: bitadani.
Gratulálunk.
Ugyanakkor tartozunk annyival az ördögnek, hogy megemlékezzünk B.-ről, már csak azért is mert egy neve elhallgatást kérő olvasónk, jelesül eszti, érdeklődött, mi újság vele, a blog egyik első lelkes olvasójával, aki még a pre-Google időkben kommentált nem szűnő lelkesedéssel. Nos, B.-vel összevesztünk, így aztán alighanem (és el nem ítélhető módon) leszokott arról, hogy látogassa ezt a remek szájtot.

Barátság vs. önbecsülés

Lezárom a szavazást. Eszti az egyetlen, aki az önbecsülésre voksolt, félő azért, mert ő ismeri egyedül azt, aki miatt ez az egész fölmerült. Tomi szerint beszéljük meg - jelentem, próbáltuk, sokszor, látszólag sikerülni is szokott, sőt egy darab időre jóra fordul minden, aztán megint elkúródik. Shaza és hamu a kompromisszumok, közös pontok és az átlendülés híve. Anonymous pedig a barátságé, noha állítása szerint önbecsülése nincs. (Ez tkp. megmagyarázza, hogy miért nem fedi fel magát :))
A hogyan továbbot még nem tudom.

Tényleg megérdemelte

Tegnap egy gyors, de eredménytelen soppingolás P.-vel, aztán fél tízkor bedőltem az ágyba, és kialudtam az elmúlt napokat.
Lehet, hogy már nem én vagyok sHelf és shaza legjobb barátja? (Ez esetben igen short-term barátság volt ez :)) Hogy eltűntek legalábbis, amióta olyan kedvesen elhívtak Szekszárdra, én meg olyan kedvesen (továbbá: fájó szívvel) nemet mondtam.
Ezt zsaklinnak: elolvastam a dotkommentár véleményét a 168 Óra honlapjáról; milyen igaza van...
És még: az e-média tényleg megérdemelte.

Az utolsó pillanat

De, mégis. Mindig örömmel újságolom (szóvicc, csak mondom) a kötetlen munkaidőmet, meg hogy nekem nem kell nyolctól négyig, de amikor itt ülök éjfélkor egy holnapra ígért, de félig se kész cikkel, és előreláthatóan a whole night a klaviatúra előtt telik majd, akkor azért fölmerül bennem a pályamódosítás igénye, vagy legalább az: miért kell mindig mindent az utolsó pillantra hagyni?

Kérem kapcsolja ki

Nincs panasz a mai napra, este grilleztünk, és ittam bordó sört. (Tényleg így hívják.) És nagyon szeretem a kovászos uborkát, bármennyit képes vagyok megenni belőle. Egyebet nem tudok mondani. Kérem kapcsolja ki.

Mi is a neved, fiam?

Anyám: - Most akkor mikor is van a névnapod?
Én: - Holnap, anyu.
Anyám: - Tényleg? Holnap már huszonharmadika van?
Én: - Huszonegyedike. Huszonegyedikén van a névnapom.
Hát így.

Álmaim tósztere

Fölhívott K., íme:
- Heló. Tudunk találkozni?
- Persze. Milyen okból?
- Szexuális.
Ilyen se volt még.
Más. Akadnak akik úgy gondolják, az ember legjobb barátai nem a kutyák, hanem a konyhai kis baszok. Én asszem jól meglennék vele.

"Szeretem a munkát, lenyűgöz. Képes vagyok órákig ülni és nézni."

És az miért van, hogy ülök itt a munkahelyemen már vagy négy órája, és még semmit sem dolgoztam?
Amúgy meg még él az alábbi kérdés. Rejtőzködő olvasóim is valljanak színt, plz, aztán összesítek.

Mi a helyes?

Szerintetek helyes az, ha az ember föladja az elveit egy barátságért? Ha elfogadja, hogy mindig minden a másik igényei szerint alakuljon? Vagyis: mi a fontosabb, az önbecsülés vagy a barátság? Tudom, hogy ez így konkrétumok nélkül nehéz, de szeretném, ha mindenki, aki olvas, véleményt mondana. Lehet rajta gondolkodni.

Japán, és egy költői kérdés

Azt még nem is mondtam, hogy E. Japánba megy augusztus elején. Költőiként is fölfogható kérdésem úgy szól: ismertek-e rajtam kívül olyan lúzert, akinek bár aktuálisan van pénze, és mindet oda is adná azért, hogy elutazzon valahová, itthon marad? Ugye nem.

- 50%

Először is, az alább linkelt médiaszociológus jófej, amit sose hittem volna. Aztán meg fölvettek a blogringre. Továbbá leárazás van a Springfieldben, amit ki is használtam, bár az, hogy nem vettem meg a nyolcezres fűzöld rövidnadrágot, komoly előrelépés, engem is meglepett.
Tessék nézni ezt: www.photoblog.hu.

Boring days

Itthon vagyok. Tegnap kibaszottul fájt a fejem, ezért nem adtam életjelet, inkább aludtam. Őrség jó volt, csak furcsa, mert egy csomó reflex még bennem van abból az időből, amikor még élt a nagymamám. Most meg minden másképp van.
Közepesen szar kedvemen asszem soppingolással javítok délután, de előbb találkozom a miniszterelnök-közeli médiaszociológussal.
Valakivel amúgy történik is valami?

Hogyan van elképzelve?

És ez a mai időjárás, ez hogyan volt elképzelve? (Továbbá: aki tud valami biztatót mondani a jövőre nézve, kommentben, legyen kedves.) By the way az történt, hogy délelőtt, amikor semmit sem csináltunk, meleg volt. Ezért aztán délután nekiindultunk a máriaújfalusi strandnak, ahol a nap, mint olyan, nem sütött, ugyanakkor volt például eső. (Hogy pontos legyek, azért fürdés is volt.) Este szalonnát sütöttünk a kertben, de az evésre már dörgés, villámlás közepette került sor, hogy aztán újra elkezdjen esni.
Amúgy jól érzem magam, és alighanem csak hétfőn délelőtt megyek vissza, szerintem ennyi belefér. (Jut eszembe, csütörtök délután főnökömhöz fordultam, mondván, ha nagyon nem hiányzom, akkor holnap nem jövök. Mire ő: az, hogy innen nagyon hiányozzál, nem fortdulhat elő. :))

Panaszkönyv

Vajon működött-e a légkondi az Intercity-n? Nem, nem működött. Hát az ablakokat le lehetett-e húzni? Nem lehetett. Istenverte meleg volt-e egész úton? Igen. A gyors vonat is füllesztő, kényelmetlen, és az is három és fél óra alatt ér Zalaegerszegre, csakúgy mint az Intercity, mi mégis rendre az utóbbit választjuk, no de miért?
Mindegy, itt vagyunk, holnap szedünk gombát, sétálunk, strandolunk, pihenünk.

Nem akar a Gyáli úton meghalni

"Nem akarok a Gyáli úton meghalni. Nem szép hely. Majd valamit kitalálok. AIDS-osztály, prosectura, és azután? Nem jó buzinak lenni. Mi lesz ha meghalsz és senkid nincs, aki eltemessen." Egy ideig nem olvastam, mert szar kedvem lett tőle, de most újra, mert kiváncsi vagyok, mi van vele.

Peking, Őrség

Délelőtt fölugrottunk D.-hez, aki még ma visszarepül Pekingbe. Nekünk az Őrség jut, ott leszek a hétvégén, de azért pósztolok majd onnan is. Nagymamám temetése óta nem jártam ott. Amúgy kedden hagyatéki tárgyalás. (N.-nek pedig annyit: a jövő héten, ha visszajöttem, valamikor tényleg várhatnánk együtt a 8 órát.)
A képen Peking, nem az Őrség.

Szerinte meleg

És azzal mit kezdjen az ember, ha tévés szereplése után valaki (csak azért se linkelem be) azt írja a blogjában: "a Bita Dani szerintem meleg"? :)
Továbbá: beteges dolog-e, hogy valaki rendre beírja a Google-ba a nevét, hogy megtudja: mit ír róla a zinternet?

Juhé

Lédiz end dzsentlömen, médám é mészijő, hölgyeim és uraim: megtalált a Google. Jeeee.

Voltatok már idén nyáron Olaszba'?

Volt ma napközben minden, mint egy jó boltban, aztán munka után találkoztam A.-val, akinek ezúttal is az agyára mentem, és aki holnap utazik Olasz'ba két hétre. Főleg csajokról esett szó, mert A. megint össze akar jönni egykori barátnőjével, R.-rel, ennek örömére értékeltük eddigi kapcsolatainkat. Ezután topszikret indonéz jellegű vacsora.

Rejtvény

"I got soul, but I'm not a soldier." Ez honnan van? Első helyes megfejtőnk értékes nyereményekkel gazdagodik.

Rákóczi

Kiderült (méghozzá azért, mert emlékeztem rá), hogy M., a Védegylet munkatársa szintén a Rákócziba járt, csak néhány évvel fölöttem. Ennek örömére (és azután, hogy A. honlapján megtekintettem az építkezés legújabb képeit) megint átgondoltam, vajon mi lenne velem, ha másik gimibe jártam volna, túl azon, hogy egészen más emberek lennének a barátaim, és hogy nem dolgoznék a 168 Óránál. Nem tudom. (Hogy volt-e most ennek bármi értelme? Nem, nem volt.)

Ki vitte el a nyarat? És hová?

N. legszívesebben seggbe rúgná azt, aki elvitte a nyarat. Esetleg tudnék csatlakozni, ha van rá igény.

Vicces-e?

P. egészen fölvidított este borozgatás közben, pedig milyen szar kedvem volt. Vicces, hogy ő amúgy pszichiáterhez jár, én meg azt bizonygatom magamnak és mindenkinek, hogy hú de nagyon kiegyensúlyozott vagyok. Vagy talán nem is olyan vicces.

A pokol kapujában

Bár szeretek itt lakni, néha csak téblábolok összevissza a városban, annyira infernálisnak érzem ezt az egészet. Ma is ez volt. Konkrétan alig tudtam följönni a Nyugati aluljáróból, pedig igazán senki nem akadályozott benne.
Amúgy a szeriben ülök, gyorsat eszem, dolgozom, és este találkozom P.-vel.

Könnyű hétfő este

Megint szakad, és ahogy nézem lassan hajózható lesz a Mészáros utca. Anyám meg a mosdóban cigizik már hetek óta, mint valami tizenhárom éves. Asszem a lejmolós szomszédot akarja kicselezni így, na de akkor is.
Ma ismét fölhívtam a Google figyelmét rá, hogy valamiért nem talál engem, pedig a Yahoo és az Altavista igen, hátha most már csinálnak is valamit.
Hiperkarma, az szól újabban mindig.

Aradszky László, Ludditák

Hát az megvan-e, milyen Aradszky Lászlóra és Csonka Andrásra ébredni? Nincs? Ti vagytok a szerencsések.
Merész képzettársítással, de erről jut eszembe: tessék olvasni Nikikéjéék blogját, és hallgatni a rádiójukat, különös tekintettel a Luddtiák Kurvaéletére. Ésszel légyszi a hancúrléccel. (Ha találok valaki ügyeskezűt, lesz nekem is rádióblogom. Ha nem, nem.)

Vizsgatemető 2.0

Visszajöttem, már tegnap, de az ígért pószt az életjelek hiánya miatt elmaradt. De most. Most már elmondhatom, paráztam ettől a hétvégétől, tartottam attól, hogy megint antiszociális leszek, de a várakozás fölülmúlva. Ráadásul nagyon részegnek se kellett lenni ahhoz, hogy jó legyen.
Meteorológiai érdeklődésű olvasóim kedvéért: szar idő volt, szansájn csak vasárnap, ezért akkor gázoltunk először bele a Balatonba, bokáig.
Ami még történt: megalakítottuk az ÖP-t (Ösztönlény Platform), mottónkat most nem írnám ide, lehet találgatni.

Hálidéj

Nem tudom, miért, de napok nincs étvágyam, és nem eszem. Most pedig elmegyek a Balatonra. Vasárnap pósztolok, ha megjöttem.

Lumumba utca

Délután interjúztam a Jóban rosszban kreatív producerével, aki - nem viccelek - teljesen jófej. (Médiamix, persze, és ezért érdeklődtem róla alább.)
És most Ismerd meg városodat című rovatunk következik.
A sorozatot az isten háta mögötti Csillagvirág utcában forgatják, így aztán olyan helyeken jártam, ahol azelőtt soha: végig a Jászberényi úton, Athaeneum nyomda, Dreher sörgyár, Orion és a többi. Visszafelé pedig a fényképész T.-vel jöttem, aki mesélt az egykori Finommechanikai Vállalatról, ahol fegyvereket (is?) készítettek és a soroksári lámpagyárról, amit állítólag néha még a villamoson is úgy mondott be a kalauz: lámpuskagyár :)
És végigjöttünk a Róna utcán, ami egykor Lumumba volt, a meggyilkolt kongói kormányfő után, és ahol az ötvenes években épült lakásokon ma is a régi utcanév-táblák láthatók.

07.07.

Igaza van a londoni polgármesternek: metrón, buszon, civileket robbantani gyáva dolog; nincs bocsánat.

Beautiful morning

Ez a nap jól indult. Reggel, indexleadáskor O., tanulmányi előadónk visszaadta fél éve elveszettnek hitt tollamat, amit huszadik szülinapomra kaptam.
(Azoknak, akik nem serlokholmszok: alighanem még a beiratkozáskor felejtettem nála. És bele van gravírozva a nevem. Nem a tanulmányi előadóba, a tollba.)

Most mit csinálunk?

"- Nagy gebasz van.
- Azon belül?
- Rákos vagyok. Meg fogok halni.
- Ne hülyéskedj, Pipó, harmincnyolc éves vagy.
- Harminckilenc. És nem is leszek negyven.
- Az istenért, csak maradt valami esély?
- Fél ezrelék. A vérrák nem gyógyítható.
- Akkor most mit csinálunk?
- Lapot, apukám. És befogjuk a szánkat: nem kell ezeknek örömet szereznünk" - írja A.
Én meg azért kopipésztelem ezt ide, mert újra eszembe jutott T., aki leukémiában halt meg, tizennégy évesen. És ez egyike azok a dolgoknak, amiket sem megérteni, sem megbocsátani nem lehet soha.

Vizsgatemető 1.0

Bulinak a tegnapi estét mégsem nevezném (már ha buli az, ahol iszunk, denszelünk, csajozunk, és jókedvünk van), ez inkább olyan őszintén beszélgetős valami volt. És jó. Helyesgyerek imidzsem viszont elesni látszik, miután beszámoltam kedves évfolyamtársaimnak Zs. abortuszáról. Vagyis hát a miénkről. És milyen jó, hogy D. is ott volt, így legalább nem én voltam az egyetlen, aki nem hisz Istenben.
H.-ban kissé csalódtam, mert bár valahol megértem, hogy nem akart jönni, azért az sms-emre illett volna válaszolni. Ugye?
És még valami: kényelmi okokból, jobb híján nem barátkozunk. Az nem barátság. Az valami más.

Joke of the year

Alkotmányjog? Négyes, gyerekek, négyes. Riszpekt for Sepsi Tibor, mindenek előtt. (Egyébként meg milyen jó dolog már ez a súlyozott átlag: 4,63 lettem, pedig ha szimplán összeadnánk a jegyeimet és elosztanánk a vizsgák számával, 4,1 lenne.)
Este buli évfolyamtársakkal N.-nél. Péntektől Balaton. Addig már féllábon is.

Ismerjük egymást?

Sorra jelölnek meg ismerősnek a WiW-en olyan emberek, akiket:
a) nem ismerek
b) nem akarok ismerni, egyszerűen csak egy középiskolába jártunk, vagy ugyanott sportoltunk, vagy találkoztunk bulikban, de semmi közünk egymáshoz. És eszembe nem jutna rájuk kettyinteni.

Az év legunalmasabb napjai

Szívesen írnám, hogy mi minden történt, de sajnos semmi. Tegnap A.-val megpróbáltunk alkotmányjogot tanulni, nem sikerült. Ma viszont jól haladok vele. És meglepő módon még csak szar kedvem sincs. Aki úgy érzi, szükségem van rá, holnap egy óra körül drukkoljon, hogy.
Valamiért zsaklin már nemigen blogol, nyilván nem is sejti, hogy naponta háromszor kattintok a kertjére, hátha.

Afrika

Elkezdtem nézegetni az afrikai képeimet. Kétszázezer ember menekülttáborokban, sátrakban a Szaharában harminc éve. Amikor ott voltam, szinte csak gyerekeket fotóztam. Mást nem is igen lehetett, annyian voltak. Vajon ő él még?

Music makes the people come together

Nézem már órák óta a Live 8-et, meg aláírtam a petíciót.
Amúgy sokáig a kedvenc zenekarom volt a U2, de idővel valahogy nagyon el kezdett zavarni, ahogy Bono másfélóránként megváltja a világot. De ez most nagyon rendben van.
Az már kevésbé, hogy nyolc, jellemzően a negyvenes-ötvenes éveiben járó férfiemberen múlik itt majd minden.
Most olvasom: Afrikában három másodpercenként meghal egy gyerek. Az naponta harmincezer. És évente tizenhétmilliónyian halnak meg gyógyítható betegségekben.

Szegény kisgyermek panaszai

Jut eszembe: még mindig nem talál a Google. Miért?
És mi jöhet még? Zárva marad előttem a fotocellás ajtó?

Penne

P., G. és A. Horvátországban, de ezt talán már mondtam.
Én meg, nehogy hülyének nézzenek, amiért csak egyfélét eszem, lecseréltem az obligát Quattro Stagioni pizzát Penne Toscanára. Hiba volt, súlyos.

Nosztalgia 2.0

Ha már itt tartunk. Most találtam ezt a képet a bankettünkről, ami meg majdnem pont két éve volt. A jókedv indokolt.

Nosztalgia

Nem megyek holnap a Balatonra, és nemcsak mert szar idő lesz. (Amúgy családi ebéd a Kínából hazatérő D. tiszteletére, de vele majd találkozom valamikor a jövő héten.)
Ma három éve, hogy szakított velem Zs. - azóta nem voltam szerelmes. És most váratlanul rámtört valami rémes nosztalgia. Eszembe jutott például az, hogy miután vége lett, újabb és újabb időpontokat tűztem magam elé, hogy mikor kell valakibe megint beleszeretnem. És persze azt is mindig tudtam, hogy kibe. Sose sikerült.
(És nem jó ez a monogramozás. Hiszen egy kivételével minden barátnőm neve Zs-vel kezdődött.)

Egy biztos módszer

Hogy honnan lehet biztosan megtudni, vizsgaidőszak van-e? Anyám elutazik, én meg napokig csak pizzát eszem.