Parlagfű, börszdéjparti, vidámpark

- Üdvözöllek a parlagfű-allergiások táborában - mondta az imént A., de kurvára remélem, hogy csak viccelt, és az, ami nekem most van, múló nátha.
A börszdéjparti túlélhető volt, bár az übergáz Katönklabszingörsz föllépése és a tvisztelő lapvezetés ütött.
Szombaton vidámparkozással egybekötött alsósor-buli, hamu és hamuka, sHelf illetve shaza részvétele feltétlen indokolt, a többieknek fakultatív program.

Jubileum

Fél háromtól bölcs főszerkesztő-helyettesünk hetvenedik jubileumát ünnepeljük. Nyilván nagy parti lesz. (Talán egy kis alsósoros földobná.) Úgyhogy ha valakinek kedve támad megmenteni az estémet, jelezze. Ha nem, én kezdek toborozni.

Regisztráljatok

Másfél napja tolom magamba a Strepsilst meg a Cataflamot, öntöm hozzá a mézes teát, de hiába: torokfájás van, hangom nincs. Tegnap viszont tökjó volt egyedül sétálni a Duna-parton.
Az előző bejegyzést a csekély harminc kommenttel együtt töröltem, majd újra bemásoltam. A lényeg: a jövőben csak regisztrált felhasználók tudnak hozzászólni. Szori, de úgy látszik, másképp nem megy. Regisztráljatok. És kezdjétek el szépen újra kommentelni az előző pósztot is... :)

Gólyatábor 2005

Hóm, szvít hóm. A lényeg: egy búvalbaszott, életunt, sírós szájú bitadani helyett egy mosolygós, elégedett jött haza. Köszönet mindenkinek, akit illet. Hamunak, akivel jól összeházasodtunk és sHelfnek, akivel jól nem, de remélem tudja: ha semmi más jóság nem történt volna az elmúlt négy napban túl azon, hogy őt megismertem, akkor is nagyon boldog lennék. És persze hamukának, aki a legjobb fej jogász az ELTE-n, és akinek még jövök két rizslámpával továbbá egy diszkógömbbel, színónak, aki (ha jól emlékszem) a legjobb pasi a politológia szakon, és aki sajnálhatja, hogy nem hallotta, amint az egri főtéren soktucatnyi bámészkodó és egy komplett násznép jelenlétében előadtuk Szájbergyerek című himnuszát. És persze a többieknek, így shazának is, aki ahhoz képest hogy kilenc évet lehúzott egy uruguayi lokálban, elég jól tartja magát.
Fontos: ha Egerben jártok, igyatok alsósorost, sokat.

PS: remélem sHelf nem szomorú, és bár szombat este nem tudtam fölvidítani, nem gondolja azt, hogy máskor sem tudom majd...

Tényleg nyári szünet

Hehe, megint itt. Úgy látszik túl nagy kérés volt a részemről, hogy ma már lehetőleg semmi szar ne történjen. Sorolom. Először is a Ferenciek teréről (bár kurvára siettem) mehettem haza gyalog, Budára, mert a buszsofőr közölte, hogy az útfelújítás miatt a BAH-csomópontig 50 perc az út. (Demszky, Demszky - mondanám, ha polgári körös nyugdíjas lennék, de én akkor és ott beértem egy Baszd meg, baszd meggel.) Aztán az informatikus nem tudta megjavítani a számítógépet, mert leégett a tápegység és a vinyó, azok meg nem voltak nála. Most persze ugrott az elmúlt egy-két hónap összes letöltése, dokumentuma. (Nehogy valaki azt írja kommentbe, hogy menteni kellett volna, mert mérges leszek.) Így aztán otthonról nem tudtam elküldeni azt a néhány mailt, amit még szerettem volna, azért vagyok a szerkesztőségben. Mellékes, de ideírom, hogy a villamos, amivel jöttem, beleszaladt egy autóba, ott is álltunk egy keveset.
Hogy valami jót is írjak, Németh Juci (tudjátok, az Anima töltőre rakott énekesnője, amúgy M. egykori csaja és a Kultúrház jelenlegi műsorvezetője) nagyon jófej.
Számítógépem csak a jövő hét végén lesz újra, az ember azt mondta, kell néhány nap, míg újra fölépíti. Asszem nekem is kell néhány, amíg újra fölépítem magam. Remélem a gólyátábor alkalmas lesz rá. Hétfőn. Szasztok.

PS: nem hiszem, hogy rásnak igaza lenne. A pszichiáter semmivel sem olcsóbb mulatság, mint az én állandó vásárlási mániám, és az a hátránya is megvan (szemben például a pázsitzöld pulcsimmal), hogy később nem lehet fölvenni.

Nyári szünet

Hétfőn lesz legközelebb blog, addig vigyázzatok rá. Holnaptól gólyatábor, Egerben.

Vidám reggel

- Mennyi volt? - bök a tegnap beszerzett nyolcezres (!) pázsitzöld (?) pulcsim (ide milyen írásjelet szeretnétek?) felé anyám.
- Négyezer - mondom, hogy kerüljük a balhét. Nem mintha bármi köze lenne hozzá, de annyira tudom, hogy mi következne. Konkrétan egy vásárláselméleti vádemekum arról, hogy csak ritkán, keveset és olcsón... Amit persze megértek, gyermekét egyedül (és ami fájóbb, egy fizetésből) nevelő anyaként volt módja megtanulni spórolni. És ebből most sem enged, noha már nincs (pontosabban nem mindig van) rá szükség.
De már a vásárlás sem segít, bazmeg. (Pedig két napja egy Retrock-póló is becsúszott négyezerért, csak azt nem mertem ideírni. Who cares?) Egész reggel hánytam.
Most pedig villámgyorsan meg kéne írni egy cikket, hogy délután már nyugodt szívvel mehessek a tévébe (ahhoz most van-e kedvem, mit gondoltok?), és ne kelljen visszakúsznom ezért Óbudára. Este jön az informatikus, megbuherálja az otthoni gépet.

Breaking news

Faszkivan.

Megint behalt

Megint behalt a blográdió, úgyhogy amíg nem találunk megoldást, kiszedtem.

Cicanyúl

Zsaklin téved. A pénteki nap igenis a frappáns válaszoké volt. Merthogy az nem is úgy volt, hanem így:
- Cicanyúl, hozzáírsz még pár karaktert?
- ???
- Nem hallottad még ezt, hogy Cicanyúl?
- Nem. A te idődben ezt szokták mondani?
Nekem tetszett.

Gusztus húsz

Hogy milyen volt gusztus huszadika közjogi méltóságok, felvonuló gazdák, remegő térdű fasiszták, pékek, sportrepülők, plakátok, egy megasztáros illetve a kádárista rockopera társaságában? Fárasztó.
S. óbudai bulija ellenben hamar véget ért, míg az évfolyamtárs N. belbudai összetartását kihagytam. Most a szerkesztőségben ülök, a divatbuzi Scissor Sisterst hallgatom, és szellemes mondatokat próbálok papírra vetni.

Semmi vész

Gyerekek, ahogyan teltek az elmúlt napok, ahhoz képest a mai felüdülés volt. Ha ilyen lenne minden szerkesztőségi nap, nem volna semmi vész. Nem ilyen. (De még lehet, ha sikerül másik szobába kerülnöm ;))
'Gusztus huszadikán lesz szerencsém végigjárni a MIÉP-től a Red Bull Air Race-ig az összes programot (munka, ofkorsz), közben talán blogolok is. Vasárnap dolgozom, szóval akkor biztosan. Most el.
Szerdán hét körül, úgy fest, a Kultúrházban beszélek Algériáról, és látható lesz néhány - nektek már ismerős, a könyökötökön kijövő - kép is. Még alakul ez.

Fontos kérdések

Miért lesz kurva két egykori komszomoltitkárból? Miért nem szállítanak utasokat a moszkvai taxik? Fontos kérdések, Pelevin ezekre is válaszol.
És az Unicum Nextről mit gondoljunk?

Irány!

http://www.tusarok.org/rovatok/cikk.php?id=790

A Tervhivatal hercege

A tegnap délután zöld-szürke csíkosing (SPF) vásárlásába torkollott, csak jelzem.
Ami fontosabb: Viktor Pelevin A Tervhivatal hercege című dolgozata kötelező mindazoknak, akik szeretik a kortárs orosz irodalmat és/vagy valaha (mondjuk úgy 1995 táján) játszottak a Prince of Persiával. És hát ki szeretné és ki ne játszott volna.

Értekezés a melankólia és a számlaegyenleg közötti kapcsolatról

Nem rentábilis ez a szarkedv (most arról ne, hogy nem is egészen indokolt), ha az ember a boldogsághiányát vásárlással oldja. (Ez meg milyen mondat?) Ráadásul én nem is vásárolni szeretek, hanem venni. Semmi körülményes ide-odajárkálás. Bemegyek, rámutatok, fizetek, örülök. Egy rövid ideig.
Most viszont, hogy nincs otthon számítógép, és így nem tudok zenét hallgatni se, marad az olvasás. Úgyis ideje.
Azt még beszéljük át, kommentben, hogy milyen lelki világra utal, ha valaki piros, halálfejekkel díszített nyakkendőt hord.

Citrom, gép, zoo

Elmondom, mi van. (Tulajdonképpen erről szól ez az egész, az elmondásról, meg a mivanról, de ez most mindegy.) Egyrészt úgy érzem magam, mint egy kifacsart citrom. És azt kell mondjam, nem jó. Aztán meg behalt a gépem tegnap reggel, és az ember, aki ilyenkor javítani szokta, nyaral. Úgyhogy munkahelyi blogolás van, annak minden hátrányával, még egy hétig biztosan. Ami tekintve, hogy úgysem nagyon van mit mondanom, nem tragédia.
Amúgy tegnap a Magyar Sztahanovista Nőtanács bloggereivel állatkerteztünk. Kircsi volt.
Nick Cave? Nick Cave. Ütött, fájt.

Szolgálati közlemény

Rövid adásszünet után (remélhetőleg) helyreállt a rend. A köszönet a gépházat és a szerverek Mozartját illeti.
Irány Nick Cave. (Aki Sziget-beszámolóra vár, rosszul teszi, tessék inkább a fényérzékeny képeit nézni.)

Hepiend?

Az I'm a monster meghallgatása most nem tett jót a lelkemnek. És nem tudom, mi tenne. Talán ha századszor is újraolvasnám a kedvenc könyvemet. Vagy ha tudomásul venném végre, hogy az élet nem habostorta, vagy fenékig tejfel; szóval bármi legyen is, biztosan nincs köze a tejtermékekhez.

"Este már csakugyan vonaton ültek. Üzleti dolgokról beszéltek, apja elmesélte, hogy mi történt a vállalatnál azalatt, amíg Mihály távol volt, és hogy milyenek a kilátások, és hogy milyen új munkakört akar Mihályra bízni.
Mihály hallgatta. Hazamegy. Megint megkísérli azt, ami tizenöt éven át nem sikerült: komformizálódni. Talán most sikerül. Ez a sorsa. Megadja magát. A tények erősebbek voltak nála. Megszökni nem lehet. Mindig ők az erősebbek, az apák, a Zoltánok, a vállalatok, az emberek.
Apja elaludt, és Mihály kibámult az ablakon, a hold fényében próbálta kivenni a toszkán hegyek körvonalait. Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami."

Sosem tudom eldönteni, hogy ez hepiend-e.

Semmi

Most van az, hogy semmi se elég jó, semmi se tud boldoggá tenni, semmihez semmi kedvem. És most van az is, hogy azon agyalok: mennyi mindent és mindenkit elhanyagolok (köztük magamat), ráadásul azt se tudom, miért. Ilyen eredeti gondolataim vannak éppen.

Fiúk a Szaharában

Karrier születik

A soppingolás elmaradt, ha csak átmenetileg is, győzött a józan ész.
Amúgy meg, ha egy karrier beindul... Konkrétan TDK-titkár lettem ma, ami az Oscar mellett a másik nagy álmom volt.
Valaki árulja már el, miért kell ezt a Sziámit erőltetni, még a Nick Cave előtt is? Túl azon, hogy sátorverő, alapítóatya és a többi. Viszont vasárnap irány a világzenei színpad, mert játszik a Tinariwen, ami egy tuareg zenekar, és a tuaregeket szeretjük. És a tuareg zenét is, föltéve hogy az esküvőn, amelyen Auszerd menekülttábor közelében részt vettünk annak idején, tuareg zene szólt. Az mindesetre nagy talány, hogy honnan volt erősítőjük meg dobszerkójuk ezeknek a szerencsétleneknek a sivatag közepén, amikor még a kaját is az ENSZ-től kapják, de mindegy is. A lagziról nincsenek képek, gyerekekről viszont vannak. És mindjárt itt is lesznek.

No disc

Az utóbbi hetek legnagyobb bazmegje van, elhagytam ugyanis a diszkmenem. Jóideje akartam persze már venni mp3-lejátszót, de nem így. Faszér' nem tudok vigyázni a cuccaimra. Haragszom. (Kire is?)
Kérdés, jobban érzem-e majd magam, ha most váratlanul színes fölsőruházati termékekbe ölöm megmaradt pénzem? Azt hiszem, igen.

Botrány a városházán: A főpolgármester narancsot eszik

Azt kell, hogy mondjam, a főpolgármester nem rossz arc, bár narancsot evett interjú közben, és szégyenteljes módon csak kampányidőben frissít a blogján. Ugyanakkor - csak hogy mindenki lássa, miként érnek össze a szálak, fonódik mintegy össze a balliberális média és a városvezetés - nagyértékű, a káeurópai szamizdat történetét földolgozó könyvvel lepett meg, ami kedves tőle. Hogy az interjú során nagyon jó formában lett volna, nem állítanám. És azt se, hogy én abban lettem volna. Meglátjuk.

Rai

Ma Youssou N'Dour és Cheikha Rimitti, a rai nagymamája a Szigeten, nélkülem. (Cheikha Rimitti persze nem az olasz állami televízió grószmuterja, hanem a főként Khaled által népszerűvé tett afrikai, illetve amennyire tudom, algériai zenei stílusé. Hogy mindenki képben legyen, mindjárt fölkerül egy kis ízelítő a rádióba.)
Aki találkozna velem a Szigeten, az vasárnapra és/vagy hétfőre számítson. És rám. Addig kommentben lehet beszámolni róla, hogy mi minden történik ott.
A Tűsarok-banner meg ott figyel a linkek alatt.

Tracklist

Ezek vannak a blográdióban: Manic street preachers, Pulp, Placebo, Ash, Nick Cave, Muse, Suede, Stranglers, Mansun, REM, Lenny Kravitz, Dream theater, INXS, U2, Bush, Sex pistols, Queen, Killers, Thrills, Clash, Travis, Rolling stones, Radiohead, Cure, Indochine, Noir désir, Beck, Ours, RHCP, Smashing pumpkins, Cult, Velvet revolver, Faith no more Gun, Scissor Sisters, Sheryl Crow feat. Kid Rock, Turin brakes, Anima, Kispál, Nyers és Ludditák.
Ha kérdésed van, csak bátran. Ha véleményed van, osszd meg.

Update: a szoftmetál rajongók kedvéért került még föl AC/DC, Iron maiden és Sisters of mercy.

Szentpéter vár

Megy ez, mert okos vagyok mint a nap, és mert színó szavait fölírtam egy lapra mind, hogy tudjak. Mindjárt fönt lesz az összes zene, és bemutatom őket.
Addig csak annyit: ma hamuval a HÖK-irodán elhatároztuk, hogy elmegyünk Szentpétervárra, tényleg. Várunk még vállalkozó kedvűeket. És esetleg valakit, aki megszervezi nekünk.

Rádióblog

Rádióblog van. Színónak örök hála. Zenék még nincsenek, de majd nekilátok, hátha. Lehet drukkolni. Lehet továbbá számot kérni, ízlés szerint teljesítek.

"Sírva könyörgök, ne bassz sokat!"

Irodalmi kvíz. Aki tudja, kitől való az alábbi levél, ezúttal tényleg nyer valamit. Segítségképpen: a szerző író, az Amerikában élő címzett a testvére. Apjuk is író volt, neves. A dátum: 1938 augusztusa.

"Kedves Illés!

Végtelenül boldoggá tett a leveled. Örülök, hogy előre mégy a pályán. Én bízom benne, hogy győzni is fogsz. El kell ismerned, hogy legrosszabb viszonyunk közepette is hittem a tehetségedben. Hisz éppen az volt a dühítő nálad, hogy nem arra akartál támaszlkodni, hanem a pöcsödre. Ami abszurdum, és amiért én, mint híres ross-pöcs tulajdonos, külön dühöngtem.
(...)
Ami az angol tanulásra való felszólítást illeti, most is megismétlem. Nem lehet elég jól tudni angolul annak, aki angolul akar írni. Ambicionáld, hogy annyi angol szinonimát tudj, mint maga Shakespeare.
És mi van a darabbal? Van már témád? Írod már? Én már beszéltem róla itteni színigazgatókkal és igéretüket bírom, hogy nagyon barátságosan fogják fogadni. Persze sietni kéne, mert az ember nem tudhatja, meddig lesznek Európában ép színházépületek.
Sírva könyörgök, ne bassz sokat! A baszás jobban lankaszt, gyöngít és rontja a munkakedvet,
mint a kártya, a szesz és a nikotin együttvéve.

Szeretettel ölel,

Sándor bátyád

Egy angol aki vagyok

Szép, napos októberi időnk van - egyrészt. (Nem tudom, figyelitek-e, kezdek olyan lenni mint valami angol, aki csak az időjárásról és a popzenéről tud beszélni.) Másrészt teljesen addikt lettem; és az egész hétvégét a számítógép előtt töltöttem. Na ennek lesz vége mostan, valahogy. Aztán meg nekikezdtem a TDK-dolgozatomnak. És rájötem, hogy kezd hiányozni a suli.

Pizzateszt

Szóval az történt, hogy a múlt héten szakítottam a rég bevált pizzériával. Valami előember hozta ugyanis a quatro stagionit, aki az ötezresem láttán minősíthetetlen stílusban kérte ki magának a szemérmetlenül nagy címletet, mire én kénytelen voltam neki egy hosszabb beszédet tartani a piacgazdaságról Én vagyok a kuncsaft címmel, a Hogyan van ez elképzelve? ciklusomból. Tetszett neki nagyon. Ma újabb vállalatot tesztelek.

Update: Nem nagyon vált be. Papírvékony tészta, semleges ízek.

Tindouf

Nos a Tunisairhez nekem is volt szerencsém. Hozzátartozik, hogy 2003. októberéig nem ültem repülőn, akkor viszont egy hét alatt hatszor. A legviccsesebb kétségkívül az Air Algérie Algír és Tindouf közötti belföldi járata volt (kábé akkora távolság, mint az Algír-Budapest), ahol kétszázakárhány arab között ültünk mi tizenketten magyarok. Én például egy házaspár férfi és nő tagja között. A legszebb az volt, ahogy a széksorok között imádkoztak a kis muszlimok, mi meg találgattuk, hogy akkor ez most csak rutin, vagy készülnek is valamire. Tetszett még az a rész, hogy visszafelé már a felszállás előtt kiosztották az összes kaját (ramadán volt, mi este 6-kor, tehát napnyugta után indultunk, így egyben megkaptuk a megmaradt reggelit, ebédet, vacsorát), nem számolva azzal, hogy miközben a gép emelkedik, a tálcák, poharak és bahlavák szanaszét röpülnek majd.

Férfiak a Szaharában

Balra a sofőr Loud. Hogy jobbra kicsoda, nem tudom.

Igaz vagy hamis

A tipikus magyar blogger - olvasom - a szüleivel vagy egyedül él (I), független (I, de mitől is?), huszonéves (I), több mint öt éve használja a netet (I, de határeset), érettségizett vagy diplomás (I), Budapesten él (I), hetente átlag 29 órát lóg a neten (reális), többnyire személyes élményeiről ír, de sokszor munkájával, hobbijával kapcsolatos témákról vagy az öt foglalkoztató hírekről is értekezik (I), rendszeresen olvassa mások blogjait (I), szakítás vagy legalábbis magányos élethelyzet miatt kezdett blogírásba (H, azt hiszem), azzal sokszor fel is hagy, ha életkörülményei megváltoznak, például családot alapít (majd meglátjuk).
Nem sok értelme van ennek.

Mint egy jó boltban

És ha meglesz a rádióblog, új projekt indul, beszerzek végre egy valamire (konkrétan fényképezésre) való digit fényképezőt, és lépünk egyet a fotóblog irányába. Lesz itt minden, meglátjátok, mint egy jó boltban.

Muse

Ez most egy olyan rendrakós, pihenős, kicsit dolgozós, laza hétvégének néz ki, ami rendben van.
Azoknak, akik még nem ismerik, kötelező darab a Muse 2003-as sorlemeze, az Origin of symmetry. A kis Matt Bellamy aktuálisan a legizgalmasabb énekes-gitáros a progresszív rock szcénában, meg amúgy is. Két éve itt voltak a Szigeten, és nem okoztak csalódást. Hallgassátok, mint én.
Más (nem annyira): tegye föl a kezét, ha lehet kommentben, aki segít nekem rádióblogot csinálni. Praktikusan, aki megcsinálja helyettem, hogy örüljek. Magam részéről ugyanis reménytelen eset vagyok. (És az is fölteheti, aki tudja, mit csinál a mi kis Matt barátunk a képen.)

Quarelin, almásbor, 40 millió

Heló. A tegnap este, dacára a kilátásoknak, egészen jól sikerült, hála N.-nek és a quarelin-almásbor kettősnek. A monszunesőről most nem írok, noha.
Jó hír ugyanakkor, hogy hosszú idő után ma megint nyertünk 40 milliót. A térdelőszék pedig helyesgyerek, jól érzi magát nálunk, továbbá üdvözöl mindenkit.

Monszuneső

Munka, monszuneső, ebéd, monszuneső, munka, monszuneső. Eddig konkrétan ez történt ma. És a kilátások sem jobbak.

Szeánsz

Helyre kell igazítanom magam: bár délután valóban semmi kedvem nem volt hozzá, a mai Hír tévés szeánsz kimondottan jó volt, egész meglepődtem.

Új mottó

Mindenki bassza meg. Ez az új mottó.
Amúgy ma megint Hír TV, a faszomnak sincs hozzá kedve; hát miért csinálom?

A századik

Most értem haza a bútoráruházból, ahol még a kanapé is tegez téged. (Tegezi önt, mondanám, de nem akarok kiesni a stílből.) Merthogy a napokban megadta magát a főnöki bőrfotelem, amit most, odabaszva a kényelemnek, áldozva a praktikum és az egyenes gerinc oltárán egy térdelőszékkel (17900 HUF) váltottam föl. Így talán majd kevesebbet ülök a kompjúter előtt.
Persze ha már ottjártam, vettem még néhány gizmót és baszt, de mérsekeltem magam, okulva a legutóbbi ikeás kalandból, amikor (épphogy, de) hatszámjegyű volt a végösszeg. Igaz, akkor egy piros kanapé volt a bűnős (nem én); könnyű összerakni, bárki, tényleg, bárki, képes rá, bizonygatta egy helyi erő, oké, mondtam én, majd két napos megfeszített munkával, és a 36 lakásos bérház legjobbjainak segítségével valóban sikerült.
Azt még mondja meg valaki, hogyan kerül karamel a lájt kólába. Nem a Molnár Ferenc, hanem a háztartási. Illetve ez esetben: miből készül, ha nem cukorból?
Ez volt amúgy a századik pószt, tenk jú for máj madör end gad.

Még egy nő

"Van egy nő. Szeret, nagyon szeret. Furtonfúrt máshoz megy hozzá. Az esküvőt követően hosszasan zokog a vállamon, hogy milyen nagy ribanc. Derűsen helyeselek. Amúgy minduntalan befektet. Starthiteleket vesz föl, és kacéran engem is erre biztat. Legalább 43-as lába van, lábkörmei töredezettek."

És azt még elmondanám: fontos vagyok, akár a petrezselymes újkrumpli avagy a lazacparfé.

Sid

Jó nap volt, nem is nagyon van mit mondani róla.
Úgyhogy inkább arról, hogy a Sex Pistols Never mind the bollocks... albuma szól épp, a klasszik punk lemez, amin Sid Vicious gitározik, az a fickó, aki tulajdonképpen alig tudott játszani a hangszerén, és bár 21 évesen meghalt, a pop máig nem heverte ki őt. Eleinte csak rajongója volt a Pistolsnak, az első sorban pogózott a koncertjein, mígnem a fiúk bevették maguk közé. Volt, hogy bicikliánccal támadt egy újságíróra, máskor üvegekkel dobálózva megvakított egy lányt. Hamar heroinista lett, főként Nancy Spungennek hála, akivel aztán elválaszthatatlanok lettek. 1978-ban Sid arra ébredt egy reggel a Chelsea Hotel egyik szobájában, hogy a fürdőszobában ott fekszik Nancy, hátában az ő vadászkésével. Semmire sem emlékezett. Ezután hónapokig előzetesben ült, végül a tárgyalása előtt az anyjára bízva kiengedték, ő pedig éjjel megint belőtte magát. Utoljára. Összességében kibaszott seggfej lehetett, valahogy mégsem ez ugrik be róla, hanem hogy nélküle és a Pistols nélkül semmi sem volna ugyanaz.