Dani

Dani imádlak, Annamari ki akarta törölni a bejegyzésemet, de én nem engedtem. Szóval remélem örökre barátok maradunk, és a mindenkori veszekedések nem rontják majd el a kapcsolatunkat. Isten áldásában gazdag, és nagyon boldog új évet kívánok! (a nejednek közben kitörem az orrát, és vérzik és fáj) csá óév, helló újév! T.

2005

Most nézem, hogy szó nélkül mentünk el a blog féléves szülinapja (van ilyen?) és a négyszázadik pószt mellett is.
___

Jó év volt, tizes skálán talán nyolcpontos.
Volt persze sok rossz is. Nagyanyám halála mindenek előtt.
Anyu nyugdíjas lett, ami neki jó. Hogy most reggelente takarít, az senkinek se, esetleg a T-Mobilenak, ahol.
Munkában sok siker, sok unalom, sok 168 Óra, kevés Hír TV, Médiamix. Vendégszereplés a Kultúrházban :)
A nyár elmaradt, főleg a hosszúra nyúlt vizsgaidőszak miatt, és ha nincs a váratlan őszi Krakkó, akkor hosszú idő után ez lett volna az első teljes egészében itthon töltött év. Júliusi vizsgatemetőben ismerkedés Nikivel, házasság csak később.
Egyetemen az első bukás (és a második), ősztől harmadév, és a tagság a sok mozaikszóban. Demonstrátor is vagyok, de minek.
A Gólyatáborban barátság Tomival, Sanyival, később Marcival. Utána hosszú betegség. (Nem Marci, hanem a gólyatábor után.) Huszonegy.
Mindenki blogol, én is. Lábjegyzet eleinte, aztán Társasjáték. Sokszor abba akartam hagyni. Most viszont talán B. is csatlakozik.
Filmben a Hotel Ruanda. Ha könyv, akkor Vonnegut újra, és az orosz kortársak, elsőként Pelevin. Zenében Ours és MSP, az új fölfedezett a Killers, Sziget most csak egy napig, a tévében Fiúk a klubból, Maffiozók.
D. továbbra is Kínában, a többiek itthon, csöndben.
Fogadalom nincs, bár volna rá ok bőven.
Szia 2006, jövünk.

1. Sokat költöttem a mai posztkarácsonyi bevásárláson. Ejnye.
2. Versace Dreamer helyett Boss Elements Aqua az új illatom, ami a szájberjogász szerint túl édes.
3. Teljesen jó a Westend előtti bódéból árult forralt bor.
4. Térdig vizes lett a nadrágom. Vettem majdnem újat, szövetből, de aztán nem.
5. Marci, ezt olvasd el, és képben leszel, mi az a podcasting. Ha ügyes volnék, lenne itt is, elvégre mindig rádiózni akartam, ez az újságírás csak úgy jött. De nem vagyok.
6. BNP: alig 150 oldal, és vizsga csak ötödikén, megtanulom alaposan. (B., kedves, lefénymásoltam a közig. könyvet, és bele is olvastam, biztos hogy meg fogunk bukni.)

Fölfrissült a blográdió. Nikka Costa (akinek papája Frank Sinatra producere volt) klasszik nőstényördög, és Marci kedvéért került a tracklistre. A Radiohead, amely eykor a világ legjobb gitárzenekarának számított, évek óta csak elmebetegeknek készít zenét, ami egyébként rendben van. A 2+2=5 a 2003-as Hail to the thief című albumról való. Radiohead-klónként indult a Muse is hét-nyolc évvel ezelőtt, de ezen túlvagyunk, az Absolution pedig az elmúlt évek legjobb britpop lemezeinek egyike. A walesi Stereophonics MTV-kompatibilis popzenét játszik, mégis itt a helye. Walesi a Manic Street Preachers is, tagjai öntudatos marxistákhoz méltón ezúttal az osztályharcot foglalták dalba. A Noir Désir a valaha volt legjobb francia rockzenekar, kár, hogy Bertand Cantat bebörtönzése miatt sosem lesz már a régi. Nem lesz az a Suede sem, hiszen néhány éve megszűnt, a Beautiful loser mindenesetre gyönyörű. Ráadásként pedig az obligát Placebo, méghozzá az egyik legtempósabb szám, a Special K lassú verziójával. Reméle, pite, ezt még te sem ismerted ;)

Kaptam egy mailt a szerkesztőségi címemre. Föladója tudhat valamit, mert így indít:

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Remélem kellemes karácsonyi ünnepeket kívánhatok Önnek és remélem kellemes ajándékkal lepem meg. EGY ÜZLETI TERVEM LENNE.

Aztán emberünk kibontja az üzleti terv részleteit. Asszem most meggazdagszom :)

Láttam tegnap egy embert tegnap a szakadó esőben, a földön ült, a Móriczon, a buszmegálló mellett. Hiába próbáltam meggyőzni, hogy legalább az aluljáróba húzódjon be, nem tette. Én azt hiszem, hogy meg akart halni.
A fodrász amúgy úgy köszönt el kedden, hogy boldogabb évet kíván, mint amilyen ez volt. Azt feleltem, nekem még egy ilyen is megteszi. Erről lesz még szó idén. De ha már itt tartunk, Marci szerint rövid hajjal nem vagyok szép, B. pedig, aki provokálta a nyírást, úgy véli, ötévesnek látszom most.
Este osztálybuli volt Budakalászon A.-nál, és bár azt hittem, rémes lesz, és nem tudunk majd egymással mit kezdeni, teljesen jól éreztem magam.
A három szilveszteri opció közül még nem tudom, melyiket válasszam. De mielőtt döntenék, ma beszerzem a hátramaradt karácsonyi ajándékokat. Holnap pedig nekilátok a BNP tanulásának.

beteg

Beteg vagyok - tegnap óta. Nem biztos, hogy egyáltalán megyek szilveszterezni bárhova is. ÖP-t mondjuk ma befejezem, holnap még átnézem, szóval nem azzal van a baj, csak tényleg szarul vagyok, az este is alig aludtam. Ki hova megy egyébként?

királyi egyesen Forrest Gump
kint az erdőben általunk megtaposott, eredetileg szűz hó
hátamban hógolyómaradványok

az élet szép:)

Anyu kapott karácsonyra vérnyomásmérőt a nővérétől. Akárhogy próbálkozom is, a szisztolém nem megy vele 100 fölé. Vajon élek még?

Az előbb, ahogy jöttem haza a parkon át, majdnem betemetett a hó. Szerettem. Kicsit még azt is, ahogy behullott a sál alá, a nyakamba. Napelemes vagyok, de van egy-két hét így télen, amikor jó.

1. Voltam fodrásznál, rövid a hajam. Amúgy különös, hogy a fodrászok nem a neved, hanem a frizurád alapján jegyeznek meg. Azt mondják például, ó, erre a forgóra, emlékszem.
2. Vírusos a gépem. Az AntiVirus faszán fölismeri, és ismerteti, mi ez, de eltávolítani nem tudja. Várakozó állásponton vagyok. A vírus úgy néz ki, hogy félpercenként közli, hogy ő vírus. Eléggé zavaró. Amióta ezt írom, már háromszor közölte.

Itthon. Nem kommentelt senkisem. Deszar.
Nem írok a karácsonyról, mert olyan volt, mint mindig. A mindig az itt jót jelent.
Volt azért egy szürreális pillanat. Huszonötödikén este Ahmed, a mauritániai tolmács, akivel Afrikában jártam, küldött egy sms-t. Így szólt: "MEGSZULETETT A MEGUALTO. A TOBBI RAJTAD MULIK". Ahmed muzulmán, és amikor legutóbb találkoztunk, megfenyegetett.
Amúgy Vonnegutot olvastam, a Bajnokok reggelijét, ami föl is kúszott a dobogóra nálam az Ötös számú vágóhíd meg az Éj anyánk mellé. Alább ebből részletek, hátha valaki kedvet kap.

"Amikor Dwayne Hoover és Kilgore Trout találkozott, az országuk messze a leggazdagabb és legerőseb ország volt a bolygón. Az övé volt a legtöbb élelem és ásvány és gép, és azzal fenyegette a többi országot, hogy ha fegyelmezetlenkednek, nagy rakétákat lő rájuk vagy repülőgépekről meghajigálja őket különféle dolgokkal.
A legtöbb más országnak kutyagumija sem volt. Sokukban már élni sem lehetett. Túl sok volt bennük az ember és túl kevés a hely. Már eladtak mindent, ami ért valamit, már nem volt mit enni, és az embrek mégis állandóan basztak.
A baszás volt az, amivel a kisbabákat csinálták.
(...)
A kamion harminckilencezer kiló spanyol olajbogyót szállított. Troutot a Lincoln-alagút szájánál vette föl. Az alagutat annak az embernek a tiszteletére nevezték el, akinek volt bátorsága és fantáziája törvénnyel megtiltani a rabszolgaságot az Amerikai Egyesült Államokban. Ezt az újítást nemrégen vezették be.
A rabszolgákat egyszerűen szélnek eresztették. Nem volt kutyagumijuk sem. Könnyen föl lehetett ismerni őket. Feketék voltak. Most hirtelen szabadon járhattak-kelhettek.
(...)
Figyeljetek: Nyuszi elment a katonaiskolába, ahol nyolcévi szüntelen sportolás, buzerálás és fasizmus volt az osztályrésze. A buzerálás abból állt, hogy az ember bedugta a hímvesszőjét a másik segglukába vagy szájába, vagy más dugta az övébe. A fasizmus meglehetősen népszerű politikai filozófia volt, amely szentnek tekintette azt a nemzetet és fajt, amelyhez a filozófus történetesen tartozott.
(...)
A sok kitüntetést mind a második világháborúban érdemelte ki, amelyet a robotok azért rendeztek, hogy Dwayne Hoover szabad akarattal reagálhasson egy ilyen világégésre. A háború olyan extravagáns volt, hogy szinte alig akadt robot, amely ne játszott volna szerepet benne. Harold Newcomb Wilbur azért kapta a kitüntetéseit, mert japánokat ölt, akik sárga robotok voltak. Rizzsel üzemeltek.
(...)
A szüleid veszekedőgépek voltak és önsajnálógépek voltak. Az anyád arra volt programozva, hogy szitkokat szórjon az apádra, mert selejtes pénzkeresőgép, az apád meg arra volt programozva, hogy szitkokat szórjon őrá, mert selejtes házvezetőgép. Arra voltak programozva, hogy szitkokat szórjanak egymásra, mert selejtes szeretkezőgépek.
Aztán az apád arra volt programozva, hogy döngő léptekkel kimenjen a házból és bevágja az ajtót. Ez automatikusan átalakította az anyádat sírógéppé. Akkor az apád elment a kocsmába, ahol más ivógépek társaságában berúgott. Aztán az ivógépek mind elmentek a bordélyba, ahol baszógépeket béreltek. Aztán az apád hazavánszorgott, és bocsánatkérőgép lett belőle. Az anyád meg átalakult nagyon lassú megbocsájtógéppé.
(...)
STB."

Akartam egy szavazást még tegnap, hogy milyen karácsonyi pószt legyen itt, vicces-e vagy nyálas, de nyálas lesz diktatórikusan, annyi köszönetnyilvánítással mint egy Oscar-gála.
Az elsö köszönet Tominak és Marcinak szól, ti vagytok a legjobb társszerzök a világon. És validok.
És akkor most egyenként.
Tomi, köszi, hogy megismerhettelek, és hogy újra hihetek benne: létezik az a barátság, amire mindig is vágytam.
Marci, hidd el, légyszi, hogy te még mindig az a megnyerö, sármos, lehengerlöen okos és jófej srác vagy, aki voltál, és akit csak szeretni lehet, semmi okod mást gondolni.
Niki, szeretlek. A többit tudoood :)
Julika, te vagy ám a legfaszább jogászcsaj a világon.
Sanyi, maradj mindig ilyen, mint most, bárki bármit mond is. Üdvözlöm Postás Klárit és Pankát.
Áron, képzeld, nálunk ilyenkor Karácsony van :) Amúgy meg szeretlek, és nem is vagy másodhegedüs :)

Nektek, és persze a többieknek, B.-nek, akit a legjobban szeretek az évfolyamról, zsaklinnak, akit a legjobban a gyárból, az oldalt kilinkelteknek, és mindenkinek, boldog karácsonyt.
Huszonhetedikén jövök.

Huhú, úgy terveztem, megírom, mennyire igazságtalan, hogy a Kossuth téren korizó gyerekek lelkét Céline Dion dalokkal mérgezik az üzemeltetők, meg hogy kiskoromban még az olyan (főszabály szerint nem hívő) családokban is volt jézuskázás, angyalkázás, mint a miénk, most meg lassan már mindenhová a Mikulás hozza az ajándékot, és a karácsonyi reklámok is mind Szantaklószról szólnak, de minderre nincs idő, mert kevesebb mint egy óra, és indul a vonatom.

Holnap délelelőtt lesz még blogolás, aztán egy darabig nem, mert Őriben ilyenkor a számítógép rendre kénytelen föladni előnyös hídfőállásait, és befordul a fal felé, helyét a fenyőfa veszi át. Addig is ott a blográdió, a friss Vodafone reklám zenéjével és az obligát Last christmas-szel, amit ezúttal walesi kommunisták játszanak.

Anyu, igaz, szomszédasszonyi segítséggel, először sütött bejglit. És ért hozzá.

Volna-e kedvem egy rövidesen startoló politikai blog szerkesztéséhez? - kérdezte délelőtt S., és bár volna, nemigen lesz belőle semmi. Egyrészt mert nem biztos, hogy össze tudnám én ezt egyeztetni a 168 Órával, másrészt meg mert (ismerve a szolgáltató más vállalkozásait) nem annyira szívesen dolgoznék ott. Pedig kétségkívül volna számos előnye, rögtön szerezhetnék például állást Tominak és Marcinak is. (Más kérdés, hogy ebből a 168 Órás blogból sem lett semmi. Pontosan egy hónapja, hogy megint csak én pósztolok bele, a többieket meg láthatóan hidegen hagyja; ingyen, úgy fest, senki sem szeret dolgozni.)

Jó volna amúgy egy autonóm politikai blogot indítani, de ahhoz nincs szükség főnökökre.

Nem írtam tegnap a PPR vizsgáról, és nem véletlenül. Kedden este úgy éreztem, tudom én ezt, jártam előadásokra, érdekel is, nem lesz baj. Ehhez képest az elmúlt két és fél év talán legdurvább írásbelije volt. Eredmény persze csak januárban.
___

Ma Nikivel és Julikával jártuk a várost, és fasza kis ajándékokat vettünk mindenkinek. Közben pedig mindannyian megőriztük méltóságunkat, nem álltunk le verekedni a metrón, mint honfitársaink, és még ebédeltünk is, egyedül Juli feledkezett meg magáról a Lush előtt néhány pillanatra :) Miután levizsgázott, Marci is csatlakozott hozzánk, akinél egy tábla csokival próbáltam jóvátenni bűneimet, de nem tudom, sikerült-e.
___

A családnak szánt ajándékokról egyelőre nem írok, mert godot-váróterem olvassa a blogot, és akarom, hogy legyen meglepetés. Fa amúgy idén sem lesz itthon, csak egy-egy ág mindkét szobában. Az enyém itt áll csupaszon, és csak a handmade szalmaangyalka üldögél rajta.
___

Úgy néz ki amúgy, hogy holnap délután utazom az Őrségbe. A helyszín tehát változatlan, de ez az első karácsony nagymamám nélkül. Anyu holnap reggel indul, a többiek csak huszonnegyedikén reggel.

Szerintem szép ez a világossárga, úgyhogy most ez lesz egy darabig. És még mondja valaki, hogy nem vagyok jó HTML-ben :)

Emlékszem, kiskoromban azt gondoltam, hogy a Jobb adni, mint kapni az egy olyan felnőttes hülyeség, csak azért lett kitalálva, hogy a gyerek ne balhézzon az ajándékok miatt, meg rajzoljon rendesen a napköziben. Néhány éve viszont én is így gondolom. De ma kapni is szerettem nagyon.
Azt viszont nem szerettem, hogy a tegezős svéd bútoráruházban megyeszékhelynyi magyar gyűlt egybe, és volt egy pont, amikor pedig egyenesen azt gondoltam, ha még valaki bekúszik az aurámba, rúgok. Vagy sikítok. Vagy is.

10

1. Éppen problémázhatnék azon, hogy miért nincs még meg a múlt hétfőn írt vizsgák eredménye, vagy hogy miért van zárva félfogadási időben egy tanszék. Najó, ezen problémáztam is. Előbb egy post it üzenetet akartam hagyni a zárt ajtón, amelyben röviden rávilágítok: ha egyszer az van kiírva, hogy "Félfogadás KEDD 10-12", és tízkor, féltizenegykor, tizenegykor valamint délben is hiába próbálkozom, akkor itt ellentmondás van, és az empirikus tények nem igazolják a fönti állítást, de aztán úgy döntöttem, inkább fölmegyek a Politológiára,ahol szeretnek, és ott följelentem a szabotőröket. Reszkess Közigazgatási tanszék. Reszketek én is tőled.

2. Az imént értem haza a szerkesztőségi karácsonyról, ami jó volt, szokás szerint nagy mennyiségű bartell ajándék zúdult ránk, borozgattunk, szivaroztunk, tetszett. És ami a leginkább, hogy I. és E. készített egy a lap vidám életét bemutató rövidfilmet, amit a szerencséseknek majd megmutatok. Ilyenkor azt érzem, szeretek itt dolgozni.

3. Fél tizenegy van, és iszonyat sürgősen rá kéne állnom a PPR tanulására, mert holnap vizsga, és semmit sem tudok.

4. Zsinórban ötödször kosaraztam ki a Hír tévét. Félő, hogy ezt előbb-utóbb megunják, de valahogy újabban nem fér bele az időmbe, és ha a lóvé kéne is veszettül, nem akarom, hogy ez valami fontos rovására menjen. Ráadásul vannak, akikkel nem látom értelmét vitatkozni.

5. Fáradt vagyok nagyon, egyáltalán nem vettem még karácsonyi ajándékokat, és fél órát álltam ma sorban egy üveg ír viszkiért. Mi lesz így velem holnap, holnapután?

Ours: Precious. Hibátlan.

Szeretek könyvet venni karácsonyra, de nem mindig lehet. Van aki olyan távoli és ellenséges viszonyt ápol a magyar nyelvvel, hogy számára irodalmat, egyáltalán betüt vásárolni egyszerűen provokáció volna.

...legyintett csak...

Süt a nap. Megyek tanulni Ann-Marie-val, és útközben Ákost fogok hallgatni. Remembering the summer. Szeretem.

Pártok és pártrendszereket tanulok, és bár nem haladok vele, élvezem.
A háttérben arab-afrikai zene szól, mi több: most már a blográdióban is az. A Hotel Ruanda főcímdalát ismerjük, szeretjük, ahogy remélem az algériai Khaledet és a szenegáli Youssou N'Dourt is - mindketten itt voltak a tavalyi Szigeten. Ahogy itt volt a Maliból származó Tinariwen is. Róluk csak annyit: sivatagi blues; nomád tuareg muzsika kontra elektromosság. Annak idején Nyugat-Szaharában voltam egy tuareg esküvőn, ott is ez a zene szólt, élőben, és napokig nem tudtam szabadulni tőle. Kiváncsi vagyok, nektek tetszik-e. A csapat állítólag sokáig népének fölszabadítási harcában is részt vett, de tagjai ma már úgy tartják: gitárral többre mennek, mint géppuskával.

Your house tells the world that you ought to be a leader. You are a freedom lover and a strong person. You love your house and family. You are a gifted artist as well. Once you have a problem, you need a friend with you. Your life is always full of changes.
You will avoid being alone and seek the company of others whenever possible. You love excitement and create it wherever you go. You have a strong personality and you like to command, influence and control people.

Ezt írja rólam pite személyiségtesztje. Ami a szabadság szeretését, az egyedüllét kerülését és a barátokra utaltságot illeti, igaz. A mások irányítása és a parancsolgatás iránti vágyat cáfolom. Ahogy azt is, hogy tehetséges művész volnék. És azt hiszem, az izgalmat sem keresem.

Nagyon jó kis délután volt ez, olyan feltöltős.

Izgalmas este volt, és most nagyon szét vagyok csúszva, pár perce ébredtem, és a quarelin volt az első, de egyelőre hatástalan kisérlet az összerázódásra. Mindez fölvet néhány kérdést. Például mikor fogok tanulni, és miként lesz ebből eredményes PPR-vizsga szerdán úgy, hogy kedden karácsonyi buli a 168 Órában? (Láttátok már mikulássapkában Mészáros Tamást? Nem? Én már igen. Sőt ha jobban belegondolok, face to face még csak mikulássapkában láttam, de ez mellékszál, be is zárom ezt a zárójelet, mert ki tudja, hová vezet.) A karácsonyi ajándékok december huszonkettedike előtt történő megvásárlásáról pedig már akkor lemondtam, amikor egyetemista lettem. Azelőtt meg nemigen vettem ajándékokat, nem volt miből.

Ami az estét illeti: shazával, hamuval és csakkal kezdődött, közös meglepetésünkre az Ibolyában, majd S. hívószavára a Marximban folytatódott, ahol jó régen nem voltam, és tegnap este az is világossá vált, hogy miért. Tizenéves nagyon részeg ausztrálok töltötték meg a helyet, nyilván bejön nekik a komcsi dizájn (lásd alább). A részleteket most hagyjuk, legyen elég annyi, hogy borozgattunk, és mert S. a hétvégét Amszterdamban töltötte, a további program is adta magát. Jó volt, minden tekintetben.

Méghogy nem szépek a keleti nők

De igen, nagyon is.

Victory.

Szóval megyek Január 9.-én vizsgázni. Izgi.

Ez a mai jeges eső-szélvihar kombó kicsit erős volt, alig tudtam fölengedi itthon.
Persze ma is öt előtt keltem, és végre befejeztem a cikket. Most ugyan nem látok a fáradtságtól, de legalább elmondhatom, hogy februárig nem kell dolgoznom.
Amúgy meg szomorú, ha egy közéleti hetilap (egyébként igen jónak igérkező) karácsonyi számát azzal bassza el, hogy címlapjára tűzi a miniszterelnököt és annak édesanyját. És még szomorúbb, ha ezt az én újságom teszi. (Ezt majd törölni fogom, amint kidühöngtem magam.)
Továbbá összefutottam A.-val, és alig ismertem meg. Huszonnyolcadikán osztálybuli nála.

Azt hiszem, én mégis veszem magamnak a bátorságot, és kommentelek. A konkrét sztorit valóban nem ismerem, így nem pártolhatok senkit, de muszáj idefűznöm két megjegyzést.
1. Nem csak a lányok sírnak. Egy barátság miatt sem. És szerintem ezt te is tudod.
2. Lehet, hogy ez pont tőlem nem hiteles, de csak azért is leírom: nem jó, ha virtuálisan üzengetünk egymásnak fontos dolgokról, ahelyett hogy megbeszélnénk őket. Én is szoktam ezt tenni, és nem vezet eredményre. Béküljetek, légyszi.
Jó reggelt.

Donec eris felix, multos numerabis amicos, tempora si fuerint nubila, solus eris.

Csak azért sem fogok róla írni. És nem érdekel, hogy mindenki azt pártolja, aki írt róla - bár senki nem tud az egészről semmit. Csakhogy nekem van egy nagyon jó barátom, akinek viszont tényleg joga van nagyon szarul érezni magát, mégsem ír róla. És én őt pártolom. Magam is érintett vagyok, bár én nem sírok miatta - talán mert nem nőből vagyok...

Az pedig külön rosszul esik, ha valaki gúnyolódik, ráadásul blogban. Nagyon rosszul.

Ne kommenteljetek.

Két óra alvást leszámítva egész éjjel dolgoztam, ami nem jó. Sehol sem tartok, ami szintén nem. A Bita-féle másfél óra mellett a Bita-féle mindent mindig az utolsó pillanatra hagyokról is le kéne már szokni. Annál is inkább, mert az utolsó pillanat is elmúlt tegnap este.
Reggel Bíró Gáspártól megtudtam, hogy Szomália néhány éve szétrohadt, kár érte. Körösényi tanár úr pedig a Találkozunk még idén, esetleg a PPR-vizsgán? kérdésre úgy válaszolt: Személyesen nem. Na de akkor hogyan?
Kati, lebuktál. Miért nem vagy ilyenkor isiben? :)
Tomi, miért nem tudom megnézni a blogod már egy napja? És csak én nem?
Köszönöm, nincs több kérdésem.

Jobb, ha a gyerek zöldséges lesz, mint ha érettségizik - mondta minden bölcsességét összeszedve a Szomszédok mai epizódjában Etus, akire (mint látjuk) már '88-ban is ráfért volna egy alapos sortűz. Én csak a kilencvenes évek elején kapcsolódtam a történetbe, de emlékszem, sokáig rettegtem tőle, hogy olyan anyósom lesz, mint Csűrös Karola. Kicsit még most is.
De hogy valami jót is írják, újabban megint jó a Vészhelyzet. Miután Carterék megjöttek Kongóból, kezdett unalmassá válni, ám az elmúlt hetekben megint tetszik.
Ti néztek még tévét?

Vizsgablog: a Lengyel László órán írt zéhám (Miért nem alakult ki Magyarországon pártellenzék? illetve a Charta-mozgalom kialakulása és annak okai) nem lett túl jó; ikúból kellett volna megoldani, de ikúból most a keresztnevem rekonstruálása se biztos, hogy menne.

Kis híján trolibuszra zuhant egy teherlift - írja az index. Ne aggódjatok, én ma nem dolgoztam.

Alszom.

It has begun. Méghozzá reggel a munkaadói szervezetek jellemzésével és a pluralizmuselméletek történetének fölvázolásával (különös tekintettel Robert Dahl munkásságára), majd délután egy laza közvélemény-kutatás írásbelivel. Mindkettő meglesz, legalább hármassal. A nyári vizsgaidőszak alatt nem vezettem részletes vizsgablogot, de most szerintem fogok.
Amúgy kivirágzott idehaza az anyák napjára vásárolt jácint. Biztos nem tudja, hogy december van. Jó neki.

És akkor most tévé, telefon, számítógép kikapcs. Izgatottan várom, mire lesz elég ez a néhány óra tanulás. Végülis Arató is, Szabó Andi is jónő, nem baj, ha bukom, és szóbelizni kell...

lovestory-like

• two weeks ago sms to her
• would be great to meet
• no answer (as ususal)
• being sad, forgetting
• 3 days ago she replies
• let's meet on sunday
• surprised, being glad, looking forward
• telling noone, keeping it private
• thirty minutes before meeting mobile's ringing
• she can't come, she is sorry
• so telling her fuck you bitch

actually I sad no matter, it's okay of course, cause I cannot hate her. you're asking who's that? make a guess... begins with C...

Az Egyesült Királyságban december másodika óta kapható gyermekkorom abszolút kedvenc játéka, a Prince of Persia legújabb verziója. Ide kattintva megtekinthetjük, hogyan készültek a jeles alkalomra és a nehéznek ígérkező billentyűkombinációkra a brit gémerek. Csak erős idegzetűeknek. (Lehet, hogy ennek inkább Tominál volna a helye, de a domaincsere óta én már nem tudok blogolni nála.)

Szavak nincsenek rá, hogy elmondjam, mennyire semmi kedvem tanulni. Pontosan huszonnégy óra múlva egy Érdekegyeztetés írásbelivel megkezdődik a vizsgaidőszak, majd még aznap délután folytatódik (Közvélemény-kutatás), én meg még hozzá sem kezdtem egyikhez sem. Nem tudom, mi lesz. És az a nagy baj, hogy nem is igen érdekel.

Most csak annyit: Friends will be friends.

Miért is?

Kedves Judit.
Én miért ennyit (51 oldal) kapok hétfőre kiselőadás témának, amikor a kalapácsgabi csak ennyit (kb. 6 oldal)..? Ja tényleg, hogy is felejthettem el! Hiszen én az elnyomó nemhez tartozok. Igaziból megérdemlem a büntetést, teljesen jogos.
Ne haragudj, hogy zavartalak.

Mivel a szájberjuhász szerint túl sok itt az öngyilkos zene, ezúttal a szokottnál lendületesebb számokkal gyarapszik a blográdió. A megasztáros Szabó Eszter leénekli Tina Turnert, a Manu Chao a legjobb formáját hozza, a Goldfrapp és a fizika munkaközösséget megszégyenítő outfittel bíró Franz Ferdinand meg alap. Hallgassátok.

Vajon miért nem dolgoztam ma egy percet sem?
De ha már így alakult, végigültem a Demos igen tanulságos konferenciáját, ahol a miniszterelnök mellett Anthony Giddens is előadást tartott. Ennek örömére persze a balliberális mitológia valamennyi fontos alakja tiszteletét tette a helyszínen, s csak úgy tömte magába a repi pogácsát a sok nehéz sorsú celebritás. Fölöttébb kínos. (Részletek.)

Nem szeretem az olyan reggeleket, amikor (a Bita-féle telefonkikapcsolós másfél óra után) fejfájósan ébredek. Nagyon nem.

Amúgy hibátlan nap volt ez a mai. Külön köszönet B.-nek, a tréfás szöveges üzeneteket küldözgető sármos kollégának és a szimpatikus elsőhegedűsnek, Nikinek valamint a két csepeli rosszcsontnak. Azt hiszem, most boldog vagyok. És cenzúráztam a pószt második felét: elvégre mindenki olyan blogot ír, amilyet csak akar.

Reggel Bíró Gáspár igen remek órát tartott a legitim erőszakról meg az intervenciós jogról. Kicsi Balkán, kicsi atomfegyverkezés, és a már tárgyalt ruandai népirtás. Az amúgy ENSZ-diplomata Bíró megerősítette, amit sejtettünk: az egyesült nemzetek a néhány hónappal korábbi szomáliai fiaskó után úgy érezték, jobb ha nem bonyolódnak semmibe, és karba tett kézzel nézik végig nyolcszázezer ember szisztematikus leölését. A kivárásra játszó békefenntartók vezetője Kofi Annan volt; hogy ő ma az ENSZ-főtitkár, nem éppen biztató. Kár hogy ilyesmiről csak egyetemi előadásain hall az ember.

Sokan kérdeztétek tőlem, hogyan és miért lett ez barátság egyáltalán. Most hogy válság van, talán ideje tisztességesen megválaszolni - mindenek előtt önmagamnak.
Mindig olyan barátokat szerettem volna, akik előtt nem kell magyarázkodnom a gondolataim, az érzéseim miatt. Ez hol összejött, hol nem, de most először fordult elő, hogy néhány óra után azt gondoltam, megvan, amit kerestem. Hogy bár teljesen máshonnan jövünk, és a világ dolgairól sokszor egészen mást gondolunk, ugyanarra vágyunk, ugyanazt gondoljuk jónak. Akik mindkettőnket ismernek, azt mondták mind, túl sokat látok bele ebbe, de én még most is azt hiszem, nem így volt. Élete során az emberrel kevésszer esik meg, hogy percek alatt a bizalmába fogad valakit, és talán ezért sokkal jobban fáj ilyenkor a pofára esés. Tudtam persze, hogy nem lesz ez könnyű. Ha valaki azt mondja, hogy neki nem kellenek barátok, vagy hogy azelőtt csak olyan haverjai voltak, akikkel nap mint nap találkozott, akkor ez érthető is. Én azonban végig bíztam abban, hogy ez egyszer megváltozhat. És (bármilyen csalódott vagyok most) valahol egy kicsit még most is bízok, bár inkább talán nem kéne.

Majd' elfelejtettem: nagyon boldog névnapot a kedvenc elnökhelyettesemnek :)

Marci dala szép. Én meg délelőtt egy órán át bolyongtam a nyolcadik kerület sikátoraiban, hátha attól jobb kedvem lesz, vagy legalább leszúr valaki. Mindkét megoldás érdekelt, tényleg. És közben azon gondolkodtam, miért nem tudom én megválogatni a barátaimat, látni előre, hogy ez most jó lesz-e vagy sem. Mindenesetre most az lesz, amit zokni tanácsolt: jó ideig nincs több hívás, a ma délelőtti volt az utolsó SMS, és tiltás az MSN-en. Azt hiszem csak így tudom megóvni magam a sorozatos csalódásoktól, attól hogy más valaki figyelmetlensége és megbízhatatlansága újra és újra kikészítsen.
Ide tartozik még, hogy én készítem a blog új sablonját, talán a hétvégén. Ezzel, az előttem álló kurva sok munkával, és a hétfői vizsgáimra való fölkészüléssel csak sikerül kivonni magam a depi alól.

What would You do if i sang out of tune
Would You stand up and walk out on me
Lend me Your ears and i'll sing You a song
I will try not to sing out of key

I get by with a little help from my friends
I just keep trying with a little help from my friends

A megtett 560 kilométer és az autóban töltött hat és fél óra után elég fáradtkás vagyok. A lelkész jóarc volt, én meg életemben először végigültem egy hittanórát :)
Amúgy reggel, mikor nekivágtunk, még nem járt itt a Mikulás, de estére megérkezett, ami meglepő, mert évek óta semmit sem kaptam tőle. Ez lehet a második gyerekkor.

Nem értem, miért nem lehet válaszolni az sms-eimre.
De most már azt sem, miért írok egyáltalán. Miért törődök másokkal, akik sokszor egyáltalán nem érdemlik? Miért nem tudok én is beleszarni az egészbe? Ilyenkor úgy utálom magam. Pedig talán nem nekem kéne.

Hm. Remélem nem fog egész nap így szakadni. Indulás.

"Karácsonyi riportunkba sajnálatos hiba csúszott. A Máltai Szeretetszolgálat munkatársai valójában nem rálőttek, hanem ráleltek a magukat egy elhagyott pesti irodaházban meghúzó hajléktalanokra. Az érintettektől elnézést kérünk."

Valószínűleg az ehhez hasonló viccelődések miatt lehetséges, hogy este fél tízkor még a munkahelyemen ülök. Az imént fejeztük be J.-vel a szerkesztést, én alig látok az éhségtől meg a fáradtságtól. De holnap reggel irány a hajdú-bihar megyei Gáborján és Szentpéterszeg, ahol a helyi roma ref. lelkészt portrézzuk meg. Újabban jó az élet.

"Remember the words of someone
Someone I used to know
Love everyone but keep them
Far from your soul"

Az egyszemélyes Ours Distorted lullabies című 2001-es albuma régóta a kedvencek között van. Ha adottak volnának a feltételek, alighanem én is valami hasonló zenét nyomnék. Most három dal a lemezről a blográdióban, amelyek közül az I'm a monster a törzsvendégeknek ismerős lehet.

Azt hiszem, ideje elgondolkodnom azon, mihez kezdek a napi egy órával, amit ezidáig mások blogjainak csekkolásával töltöttem. Merthogy sHelf után melyviz is a tematikus blog felé mozdulna, a sino bezárt, bajkonur szünetel, a kertben régóta semmi sem terem, a fogyókúrának annyi, az utóirat jóformán üres, a főkecske meg olyan mint Demszky, és csak a kampányban blogol.

Miként barátkozik meg csapatnyi szellemi fogyatkékos kiskamasz a börtönből (egy kísérleti program keretében) segítségükre érkező huszonhárom éves visszaeső fiúval? Erről szólt a Verzió dokumentumfilm-fesztiválon bemutatott Halva születtem című szép, bár nagyon nyomasztó lengyel alkotás. Majd jött a Friss levegő, a szlavóniai Djulovac életéről szóló film, amely az őslakos és a Koszovóból menekülő horvátok illetve a háborút kirobbantó, majd évek múltán békében visszatérő szerbek konfliktusait érzékelteti. Holnap folytatás, akit érdekel a balkáni háború, és annak mára vetülő árnyéka, este menjen a Toldi moziba. Hogy miért, arról kicsit bővebben a 168 Óra blogján.

"Szól a telefon, fáj a hír,
hogy megölted magad, barátom,
és konokul fekszel az ágyon.
A bolondok közt se bírt

szived a sorssal. Sehol írt
nem leltél arra, hogy ne fájjon
a képzelt kín e földi tájon,
mely békén nyitja most a sírt."

Bitadani reloaded. Igazán jó nap volt, rámfért már hogy kimozduljak a Mészáros utca-Egyetem tér-Bécsi út üzemi háromszögből. Most nem írok róla sokat, hanem majd cikket a karácsonyi 168 Órába. És kedden megint megyek vidékre riportozni. Kezd visszatérni belém az élet.
Hazafelé a városban amúgy összefutottam Cs.-vel, egykori középiskolám épp szalagavatóra igyekvő magyartanárával, és félóra alatt végigbeszéltük a rákóczis aktualitásokat. Bírom az olyan csávókat, akikkel ha kétévente találkozom is, nem fölösleges köröket futunk.

Sanyinak köszönöm a biztató szavakat és a Monet-képet, Marcinak a Faith of the heartot, Csabi, rád meg nagyon kiváncsi vagyok talpig bársonyban. Jelentem még, hogy kibékültem a másik felemmel, és ez most már így is marad, ha a jövőben jobban odafigyel rám.
Holnap irány Tarnabod, a hevesi hajléktalanfalu, várom már.

It's been a long road getting from there to here
It's been a long time, but my time is finally near
and I can feel the change in the wind right now
Nothing's in my way
and they're not gonna hold me down no more
No they're not gonna hold me down

Cause I've got faith of the heart I'm going where my heart will take me
I've got faith to believe I can do anything
I've got strength of the soul and no one's gonna bend or break me
I can reach any star, I've got faith, I've got I've got I've got faith... faith of the heart