Társasjáték

2005/09/30

Volt már, de most megint ideírom. Megnyugtatásul, mindenkinek, így magamnak is.

"Hallgasson rám. Én szeretem az életet - ez vallomás. Fogadja el, és őrizze meg - még sohasem vallottam ezt meg senkinek. Mondták rám, meg is írták, ki is nyomtatták, hogy gyűlölöm az életet, hogy félek tőle, hogy utálom. Szívesen hallottam ezt, hízelgett nekem; de ez nem változtat azon, hogy tévedés. Én szeretem az életet..."
Ma minden nagyon jó. (A lódarázs-méretű lila Dalacin kapszulát leszámítva, mert az nem jó.) Jó volt fölkelni, majd dolgozni jönni, gyalog, végig a Gellért-hegy oldalában és a Dunaparton. Jó volt aztán jó pasinak gondolni magam reggel, talán ezúttal nem is teljesen indokolatlanul. Jó az is, hogy délelőtt, a várost járva ráragadt az arcomra egy mosoly, és még most is ott van. Soppingolni is jó lesz munka után, végre nem gondűzésből, hanem mert most ahhoz van kedvem.
Aztán este, ha hazaértem, visszapakolom a régi pósztokat.

2005/09/29

Minek örüljünk ma? Örüljünk annak, hogy végre elmentem gégészhez, aki azt állítja, a modern orvostudomány segít. Ennek érdekében a továbbiakban napi 4X1 Dalacin kapszula, 3X1 Cataflam drazsé és 3X3 evőkanál Gargarisma chlorofolmil (ami semmivel sem jobb annál mint a neve ígéri) vár rám. Örüljünk annak, hogy a fűszeres ételektől, a szénsavas üdítőktől illetve a nagyon hideg és nagyon meleg dolgoktól el vagyok tiltva, miképpen a dohányzástól is.
Na, megvolnánk. A szétcsúszott hülyegyerek védelmében el kell mondanom, hogy mint kiderült, defaultban elég szimpatikus versenyző, csak jól leplezi. De most, hogy ne legyen már rossz kedve, elmagyaráztam neki, hogy az élet játék. Aki hatot dob, megállhat és szomorkodhat kicsit, aki meg kétszer hatot, az voltaképpen tizenkettőt dobott, csak még nem tud róla. Mondtam neki más bölcsességeket is. Mint például, hogy játszani (vagyis élni) annyi, mint tudomásul venni a győzelmet és a vereséget egyaránt. Meg hogy játszani annyi, mint játszani.
Rövid gondolkodási időt kérek, amíg kiderítem, ki az a szétcsúszott hülyegyerek, aki az elmúlt napokban idepósztolt a blogomba. S ha rájövök, jól seggberúgom. Aztán elmagyarázom neki, hogy az élet igenis játék. Vannak benne nyertesek - és vagyunk mi. És ez így jó. Tessék mosolyogni. Ezt fogom neki mondani, ha megtalálom.

2005/09/28

"Ne vedd el, ami nem a tied!!!" - ügyes kezek A/4-es papírt applikáltak a szerkesztőségi hűtőre. Ez van ráírva. Tényleg.
A vécében pedig a következő feliratokra bukkanhat az, aki előszeretettel látogatja baloldali médiumok mellékhelyiségeit: "A villanykapcsolónak az a jó, ha nincs állandóan lekapcsolva. Ne kapcsold le." Mellette: "Új lámpák... Új szabályok... Most le kell kapcsolni!!!!!"
Hová kerültem?
Én tényleg nem értem. Miért kell nekem részletesen megindokolnom, ha beszélgetni akarok veled? Miért nem elég, hogy azt mondom, mert szeretném és mert erre van szükségem? Vajon egy barátság nem így működik?
És lehet, hogy én tényleg egy hisztis hülyegyerek vagyok, de legalább igyekszem mindent megtenni azért, hogy neked ne kelljen szarul érezned magad, az én figyelmetlenségem miatt. Lehet, hogy túl sokat várok én ettől az egésztől. Vagy vártam.

2005/09/27

Zsaklinnal vacsorázni a Pozsonyi úton jó volt.
Hazafelé egyedül a villamoson nem volt jó.
Nem tudom még, mi legyen a bloggal. Visszapakoljam-e az archív lábjegyzeteket, vagy maradjon minden így, s induljunk tényleg tiszta lappal? Alighanem drága olvasóim egy része látva az elmúlt napok hisztériás rohamait, föladta, és máshol vigasztalódik. A kitartók kedvéért viszont megint van kommentrendszer.
Úgy szeretném, ha rendbejönne az élet.
Egész éjszaka nem hagyott aludni a lelkifurdalás.
Most meg azt remélem, csak azért nem válaszolt az SMS-emre, mert nincs pénz a kártyáján. És nem azért, mert semmit sem jelent neki, amit írtam. De szar ez így.

2005/09/26

Kibaszottul fáj a fejem. Meg is érdemlem.

I'm a monster

"Am I a bad guy?
Am I a bad soul? "

Ne haragudj rám. Én sosem bántanálak.
Hogy megbántam-e az előző pósztot? Meg hát. Így megy ez.
Kedvem volna (és okom is) most erősen bazmegolni.
Bazmeg. Erősen.
Why does it always rain on me?
És mit tegyek hogy jobb legyen? Szex mással?
Abba kéne hagyni ezt az egészet. Kezdve a bloggal. De sosem tudtam semmit normálisan befeje

2005/09/25

Sose bánd

Enciklopédikus igényű monstre pószt következik (nem mellesleg a kétszázadik) a megbánás és a barátság témaköréből. Erős érzelmi túlfűtöttség van. Komment nincs.

"Tudod, mi a megbánás?
Tudtad, de elfelejtetted.
Mindenki tudta már, de mindenki elfelejtette. Ez a csúf, beteg, sárga legény időnkint el tudja magát felejtetni. Halavány arca egyre halaványabb lesz, nyurga teste egyre fogy, rekedt hangja egyre gyengül, és ő egyszer csak - eltűnik. - Elfelejted.
Azután derűs, szép napok járnak feletted, békében élsz a tegnapokkal, a szíved nyugalmas áriákat kalapál, de egyszer megint zavaros, fekete tegnap lopózik orvul a hátad mögé, a szíved táncolni kezd, szűköl és remeg, mint az eb, futnál már, de késő: a sárga képű, beteg legény hátulról megkapja a nyakadat, odahajol hozzád, hogy érzed a bűzös leheletét, és a füledbe súgja:
- Hopp, komám, itt vagyok!
Keserű méreg rágja a szívedet, és ösztökél, hogy csináld vissza, amit tettél. - Megteszem! - mondod, és már akkor le is csapott rád a halálos erőtlenség, és torkodon izzó nyál folydogál alá.
Hanem nincs senki. Egyedül vagy. Teljesen egyedül."

Azt hiszem, semmit sem utálok jobban, mint a megbánást. Azt, amikor a zavaros, fekete tegnap a hátam mögé lopózik, és én engedek neki. És ahelyett, hogy élném az életet, elkezdek lábjegyzetelni. Amikor napokig csak azon rágódom, jól döntöttem-e, s nem a fordítottját csinálom-e annak, amit mindig is akartam. A legtöbbször talán barátságokat bántam meg. Hogy nem tudtam időben véget vetni nekik.
De - és ez a lényeg - az elmúlt egy hónapból egyáltalán semmit sem bántam meg.

Polisok a hálón


Schrödingernek hála (az Add tovább/page 23 játék apropóján) megtudhatjuk, hol helyezkedünk el mi, polisok a hazai blogszcénában. Egymáshoz közel, előkelő helyen. Katt a képre.

2005/09/24

Fázom.

Mérleg

Az asztrológia persze óriási faszság, de ezt most idekopizom, mert nagyon talál.

"A Mérlegek nem nagyon tudnak egyedül, vagy magányosan létezni. Valósággal függnek azoktól az emberektől, akikkel szoros kapcsolatot alakítanak ki, így érhető is a konfliktustól való félelmük. Félnek, hogy elveszítik a kapcsolataikat, félnek, hogy nem fogadják, el, nem szeretik őket, ha nem megy minden tökéletes harmóniában. (...)
A legproblémásabb terület a Mérlegek életében pont az a terület, ami a legfontosabb számukra: a párkapcsolatok területe. (Ez olyan szép mondat. Lásd még: labdarugásunk helyzete koránt sincs biztató helyzetben.) Nem mindig tudnak ellenállni az adandó alkalmaknak, és könnyen előfordulhat, hogy több partnerük is van egyszerre. Végül egyiknek sem tudnak nemet mondani, és őrlődnek szerelmeik között. Nekik tényleg nem okoz gondot, hogy egyszerre több embert is szeressenek, tehát nem rosszaságból van több partnerük, hanem valójában mindegyiket szeretik. Lelki életük pedig teljesen rámehet arra, hogy végül mégiscsak döntéskényszerbe kerülnek. Ilyenkor kerül elő híres határozatlanságuk, sehogyan sem tudnak véglegesen és jól dönteni. (...)
A Mérleg konfliktushelyzetek és a pénzügyi nehézségek kiegyensúlyozója. (...) Roppant segítőkész, ha kölcsönre van szükségünk, a Mérleg szülött - már ha van a zsebében pénz - biztosan adni fog. Igen diszkréten és hatásosan segít, főleg szüleinek az anyagiak tekintetében. Emiatt szülei gyakran fösvénynek és önzőnek is tartják, mert ha nem úgy mennek a dolgai, nem tud segítségükre lenni. Imádja a kényelmet és a szép dolgokat, és ezekre gazdagon áldoz is."

2005/09/23

Hajnali részegség

"A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd száz év után,
ha összeomlik, gyom virít alóla,
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e vagy állat óla."

Családi viszonyok

Úgy látszik, igény nyílt itten a szappanoperára. Többen kérdezték legalábbis, milyen a légkör itthon.

Az előző rész tartalmából:
D.-t nem hagyja élni az anyja. Egy reggeli veszekedésük alkalmával egyenesen azt mondja: ha nem változtat életmódján, D. összeesik és meghal. D. nem bírja tovább a lelki terrort, válogatott sértéseket vág anyja fejéhez. Káromkodik is. Anyja kiborul, megsértődik. D. felindultan távozik otthonról.

A folytatásban mindketten úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. D. - bár kissé távolságtartó - nem hánytorgatja fel a reggeli eseményeket, igaz, bocsánatot sem kér a történtekért. Anyja a fodrásznál vigasztalódik. Viszonyuk most kissé hűvös, de korrektnek mondható.

Adósságaim

Shaza depressziós, de biztosan jobb kedve lesz, ha meglátja ezt a - táskakollekciójához remekül passzoló - darabot. Julikának persze még mindig jövök a rizslámpákkal és a diszkógömbbel, sHelfnek a hajpánttal, színónak pedig Kínát ígértem oda, néhány pószttal alább, kissé tán felelőtlenül. Lassan elkezdek törleszteni.

2005/09/22

Egy igazán figyelmes instruktor


Érdekes, a csávó a helyszínen megmutatta a képet, és ott még jónak tűnt, tényleg. Ő amúgy Anna, a kedvenc gólyám.

Az otthon melege

És annyira jókedvem van, hogy még anyám se bírja elkúrni. Pedig milyen szépen próbálkozott ma is. Mindegy, ordítottunk egy sort, miért nem tudsz időben fölkelni, miért nem reggelizel, összefogsz esni egyszer, satöbbi, ez megy minden nap, de ma nem hallgattam végig, hanem jött a Mi a faszér' baszogatsz te engem minden kurva reggelen című műsorszámom, amelynek vége egy ajtóbebaszásos elindulás volt. Nem sok kedvem lesz ma este sem hazamenni.

Helyesbítek

De, lett bulizás. És kurvajó volt. Én úgy szeretek mindenkit.

2005/09/21

3/4 7

Háromnegyed hét, és én még mindig a szerkesztőségben agyalok a múlt péntekre ígért cikk fölött, faszom, aztán meg egész nap nem ettem semmit, leszámítva a B-épület büféjében elfogyasztott pulykafasirtos zsömlét. Nem lesz ebből ma bulizás.

Rögzítek

Rögzítenék néhány dolgot. Előszöris hogy nem jó szerdán háromnegyed egykor egy múlt péntekre ígért cikk fölött görcsölni. Aztán meg Tominak üzenem, hogy ha máskor is identitásválságba kerül, jelezze, és én majd jól megmondom, hogy ki is ő. A barátom, mégha ezen nem mindig ugyanazt értjük is. Rögzítem továbbá, hogy ősz van. És semmi baj. Mai kívánságom pedig úgy szól, hogy a Marci gyógyuljon meg.

2005/09/20

Túl a teológián és a szexen

A teológián és a szexen kívül nincs is igazán miről beszélnünk - mondja Harold Laski brit politológus. Milyen igaz.

Ami még bebaszott

Ami még bebaszott tegnap este, hogy ketten sem válaszoltak az esemesemre, hogy a szolgáltató hibájából nem volt net és hogy szakadt az eső. Marci nem is tudja, milyen jókor tett jót.

Bita-féle másfél óra

A Buddha-mosoly, csoki, szex, banán kvartettből nem minden jött össze tegnap este, így hát nem derült ki, használ-e valamit a terápia. Ami biztos, hogy jó szar kedvem van.
A mai reggel amúgy szokás szerint a Bita-féle másfél órával indult. Annak, aki esetleg még nem ébredt mellettem, vagy már elfelejtette, milyen az, mondom, hogy a Bita-féle másfél óra nyolckor indul, és - értelemszerűen - fél tízig tart. Eközben tízpercenként ébreszt a mobilom, mindösszesen tehát kilencszer, aminek hála aludni már nem tudok, fölkelni viszont nincs kedvem. Ezután, fél tízkor, nem éppen kipihenten lemászom a galériáról, és pánikszerűen tíz perc alatt elvégzem a reggeli teendőket (tusi, fogmosás, öltözés, tea, reggeli, összepakolás, e-mailek satöbbi), majd sietve elindulok. Nagyon jó módszer, egyaránt garantálja a késést és a Hú de elbasztam ezt a reggelt is hangulatot.

2005/09/19

Jipijeeee

Ha Julikának két rizslámpát ígértem Egerben, színónak most meg kell szereznem egész Kínát. Meg is fogom. Neki hála van ugyanis megint blográdió. Jipijeeee. Továbbá köszönöm.

Jövőképek

Nem fogsz állást találni, értsed meg. Hogy majd bentmaradsz az egyetemen? Ugyan. Százból egynek ha sikerül. Píédzsdí? Hát hogyne. Mégis mihez akarsz kezdeni? Nem tudod? Jó válasz. Tudok gratulálni. Fogjad már föl, hogy nincsen független politológus. Szedjed a lábad, és villámgyorsan menjél el egy párthoz dolgozni. Mégis mi a fenét akarsz? Politikai tanácsadó leszel? Mindenki az akar. Nem fog sikerülni. Elemző? El kéne lassan kezdeni. Hogy elmész a médiába? Minek? Közvélemény-kutató céghez? Oda ne menjél. Persze, az unió. Ne is mondd, esélytelen. Civil szervezetek? Éhen akarsz te halni?
Nagyjából ezzel a tematikával lepett meg minket Szabó "Atomtengeralattjáró" Andrea (akit amúgy kedvelek nagyon) a mai Közvélemény-kutatás órán. Ahhoz képest amit a dékán, Mezey "Üdvözlöm, ön a legjobb helyen van" Barna elő szokott adni, elég kijózanító volt. De legalább korrekt. És ennek az órának, úgy fest, valami értelme is van.

Tanszéki hirdetőtábla:
holnap délután négykor a méltán népszerű TDK-titkárnők elmondják, hogyan írjunk TDK-dolgozatot. B/18-as terem. Jöjjön, akit érdekel.

Buddha-mosoly

Elalvás előtt mosolyodjunk el, és még ha erőltetettnek is tűnik, hamar észrevesszük, hogy ez belső változást hoz. Az álom gyorsabban jön, az éjszaka pihentető lesz, és reggel jobban ébredünk. Jobb lesz a pihenés, az emésztés, az immunrendszer működése, és szebbek lesznek az álmok - mondják, akik értenek (tkp. érteni vélnek) hozzá. Aki még nagyobb endorfindózisra vágyik, elalvás előtt hódoljon hódoljon a szerelemnek, majszoljon csokoládét vagy banánt, okos szervezetünk abból is tud örömhormont gyártani.
Ma este kipróbálom, aztán majd beszámolok jól.

2005/09/18

Tudod, hogy nincs bocsánat

"Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódíts,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörgötél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hívtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalízisben.

Hittél a könnyű szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s így nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned."

2005/09/17

Az éghajlat közbeszól

Úgy terveztem, hogy a blogolás helyett valami hagyományos, a vidéki életformához jobban passzoló programmal ütöm el a hétvégét. Az éghajlat közbeszólt. Sebaj, így legalább elmondhatom, hogy ma van Zs. névnapja, és ennek örömére én bizony rövid szöveges üzenetet küldtem neki. Nem kellett volna. Nagyon édesen válaszolt. Nem kellett volna. Azt már, hogy valami megmagyarázhatatlan okból rámtört ez a szerelmes frányaság, írtam. De ez azért már túlzás. Annyi csaj van a világon. Tényleg. Ne ám hogy most majd nosztalgiázni kezdjek!

Tíz fok

Hajnalban a vonaton volt vagy tíz fok. A lakásban sincs sokkal több. Megfáztam - mondanám, ha nem lennék beteg három hete. Így még keresem a helyes kifejezést. Megvan: bazmeg.

Justin

Bemutatom Justint, kedvenc melegikonunkat, aki pont úgy néz ki, mint színó.

Szólókarrier

Szólókarrierbe kezdett Julika, az elmúlt évek egyik legsikeresebb duójának, a Magyar Sztahanovista Nötanácsnak a frontembere. A csapat azonban nem oszlik fel, a lányok már stúdióba is vonultak, hogy karácsonyra várható új lemezük zenei anyagát rögzítsék - írnám, ha én lennék a kilencvenes évek popsajtója. De nem én vagyok.

2005/09/16

Bundesliga, Őrség, Alanis Morisette

A délelőtt például tökjó volt. Aztán meg rég röhögtem annyit a Bundesliga-frizurás járókelőkön és a baloldali sajtó legostobább reprezentánsainak élettörténetén, mint ma ebéd közben. Persze valaki másnak az élete volna ez, ha délután is kitartott volna a jókedv, vagy ha legalább az is jól alakul. Nem alakult. A koraeste örömteli eseménye ugyanakkor, hogy mától közös az irodánk zsaklinnal. Át is cuccoltam.
Továbbá: úgy fest, holnap reggel elutazom az Őrségbe. Ha valami miatt a következő két napban 80 fölé megy a szinuszritmusom (ami nem sanszos), blogolok. Ha nem, nem. Most annyira mondanám, hogy addig is gyertek, öntözzétek a virágaimat, kommentáljátok a pósztokat és hallgassátok a blográdiót, de hát például blográdió továbbra sincs. Pitének viszont van, és hallható benne a Smiths Bigmouth strikes againjének hibátlan placebós földolgozása és egy tízpontos Alanis Morisette dal is, mindkettő kötelező.

2005/09/15

Furcsa dolgok

Újra kommunikálunk B-vel, ami örömteli. Ezenkívül viszont furcsa dolgok történnek, sorolom. Ákost hallgatok (A bosszú népe) a szerkesztőségben - ez legalábbis bizarr. Annál is inkább, mert a koncertfelvétel úgy indul: "Most egy olyan dalt fogunk eljátszani, mely dalra a baráti szaksajtó is felfigyelt." Mi tagadás. Aztán meg három év után először én is azt érzem, amit sHelf. Hogy egész jó lenne szerelmesnek lenni. El fog múlni, ugye?

Van önök között orvos?

Nincs is annál jobb, mint másnaposan egy a kilencvenes évek nemzetközi politikai viszonyainak változásairól szóló kétórás előadással indítani. Tudom ajánlani.
Más. Vajon miért hittem tegnap este, hogy három hete nem múló torokfájásomon egy doboz cigi fog segíteni. Van önök között orvos?

Bővülő szakmai önéletrajz

Asszem a tegnapi este is bekerül a szakmai önéletrajzomba.
Hányszor eldönöttem már, hogy nem ébredek vadidegen csajok mellett?!
Szétrobban a fejem.
És most muszáj bemennen az egyetemre.

2005/09/13

Isten, jelentkezz

Megkérdeztem még Istent, tényleg létezik-e vagy csak egy számítógép generálja a válaszokat. Mire ő: nem mindegy? Kérdezte azt is, melyik a kedvenc filmem. Nem látta a Ponyvaregényt, és az alapján, amit mondtam róla, nem is igen érdekli. Mel Gibsont szeretnivaló fickónak tartja, kedvenc filmje a Passió. De rossz hírem van, skacok, ott Washingtonban: republikánusokról sosem hallott.

Beszél angolul, ötletei neki sincsenek

Volt az imént egy párbeszédem Istennel. Mindig tudtam, hogy valami nem oké köztünk, nem is igen hiszünk a másik létezésében, de ez azért már több a soknál.

Me: hi
God: Hello. What is your name?
Me: dani
God: It's good to meet you, dani.
Me: would you help me?
God: I am not so sure if I would like to help you.

Ennyi. Nem baj, legalább beszél angolul.

Kényes párbeszéd az esemesező jobbkézzel és más színes történetek a Kecskeméti utcából

- Jóóóó napot, tanár úr - mondom én.
- Jó napot, Dániel. Úgy látszik, sosem jutok fel - mondja O.V. esemesező jobbkeze a lépcsőfordulóban.
- Ó, pedig már nagy fönt az izgalom. Alig várják magát.
- Tényleg? Lehet, hogy nem is rám várnak.
- Lehet. Erre nem gondoltam. Ez persze magyarázza az izgalmat.
___

Az ilyen és hasonló párbeszédektől kéne magam a jövőben megkímélni. Végülis huszonegy évesen ez reális, nem?
Más. A hökös J. ma csekély háromnegyed órát késett a találkozónkról. Ez szerintem nem helyes. Úgy erkölcsileg, mint morálisan.
Voltam továbbá két nagyon tré előadáson, egy TDK-összetartáson és még délelőtt Prágában, a kollégának hála. Ez ilyen egyetemi nap volt. Köszönöm.

PS: A linkek között új versenyzők. Külön fölhívom a figyelmet a a budapesti értelmiségi molett férfiak egyesületének oldalára. Katt. Egyszersmind megkérem színót, hogy mondjon valami biztatót a blográdióról. Mondjuk azt, hogy hajrá.

PS2: Ja és milyen évfolyam az, amelyen az És ki szeretne jönni a debreceni utógólyatáborba? kérdésre a szervezőkön túl pontosan nulla ember mond elsőre igent? Hogy finom legyek: megbaszhatjátok. Úgy látszik, itt tényleg csak a gólyákkal lehet kezdeni valamit.

2005/09/12

MSP

Van abban valami különös, és mégis jellemző, hogy zenei ízlésemen a legnagyobb nyomot walesi kommunisták hagyták. Hornby a 31 dalban mindenesetre azt találgatja, melyik számot hallgatta meg legtöbbször életében, és arra jut, hogy Springsteen Thunder road-ját. Nálam alighanem a Suicide is painless a nambörvan.

2005/09/11

Jó éjszakát!

"Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mintahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott."

Mi várható a jövő héten?

Megnyugtatásul közlöm, hogy nemcsak deprimált hangulataim vannak. Most például a fejembe vettem, hogy megoldom a Föld összes problémáját a nyugat-római birodalom bukásáig visszamenőleg. Ez várható a jövő héten.

Ha egy karrier beindul

Bő félóra alatt sikerült megírnom a tízmondatos demonstrátori pályázatom. Olyan gyöngyszemek vannak benne, mint hogy bízom a kedvező elbírálásban, hogy legfőbb feladatomnak a hallgatók tájékoztatását tekinteném, illetve hogy a részvételt szakmai fejlődésem szempontjából is fontosnak tartom. Nem viccelek. És még hátra egy kvázi-motivációs levél a dékánnak arról, hogy miért szeretném én ezt. Nem szeretném. Különben is, honnan jött az, hogy nekem minden mozaikszóhoz csatlakoznom kell?

2005/09/10

Add tovább

Niki kérése, minthogy ez egy jó házasság, számomra mindig parancs, de ma különösen. Az én mondatom:

"Ezt a könyvet a Continental Autósiskola levélpapírjára írom, amelyből három dobozzal talált Melody és Isadore otthonunk hatvannegyedik emeletén, egy szekrényben."

És íme a játékszabályok a későn érkezőknek:
1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet.
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon.
3. Keresd ki az ötödik mondatot.
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt.

Boldogat

Én akkor most innen a távolból boldog névnapot kívánnék feleségemnek, Nikolettának.

A modern orvostudomány segít

Bepótoltam a tegnapi nem-alvást, és fél kettőkor keltem. Továbbá: a tervek szerint a modern orvostudomány segítségével ma végre meggyógyulok.

2005/09/09

Sári

Találkoztam S.-sel, és jó volt. Hozzátartozik persze, hogy mindig is ő volt az egyetlen lány, akit értékelni tudtam a gimis osztályomból, a többieket most hagyjuk is. A jóég tudja, miért, de valahogy még a középiskolám környékét is elkerülték azok a csajok, akik igazán hatással voltak rám...

London calling

The Clash: London calling. Sláger punkzene (továbbá rock'n'roll, swing, ska, rockabilly és soul) 1979-ből. Alapmű. Két napja megint ezt hallgatom.
A képen Paul Simonon basszusgitáros, amint szétveri hangszerét a New York-i Palladiumban. Szerintem ez a rock'n'roll történelem legjobb lemezborítója - és minden idők egyik legjobb duplaalbuma.

Nagyon úgy van

"A vadászatnak mint sportnak a vonzereje szinte teljesen attól függ, hogy a puska melyik végén helyezkedünk el."
Egyébként alig aludtam a munka miatt, de megvagyok. Délután pedig hosszú idő után találkozom S.-sel.

2005/09/08

Ne moralizálj

A nehéz döntések napja volt a mai. És bár voltak fenntartásaim, most mégis azt gondolom, jól döntöttem. Tanulság: ha valakit szeretsz, óvd meg a csalódástól. Bármi áron. Ne moralizálj.

Összeesküvés

Elnézést ezúton is mindazoktól, akik bulizni hívtak ma estére, hiába. A kommunisták tehetnek róla. És a fasiszták. De főleg a kommunisták.

Reprise

Milyen furcsa az élet. Jövök itt az előző pósztban a Kurt Vonneguttal meg az elemi tisztességgel, aztán meg rájövök, hogy néha belőlem is mennyire hiányzik. Kicsit kevesebb szeretetet, Dani, ha lehetséges, és kicsit több elemi tisztességet.

2005/09/07

Börleszk

"A szeretetet nem keresi az ember, hanem találja. Véleményem szerint ostobaság kutatni utána, meg aztán igen gyakran ártalmas is. Szívből kívánom, bárcsak mindazok, akik a közhit szerint szeretni tartoznak egymást, így szólnának egymáshoz két pofon között:
- Egy kicsit kevesebb szeretetet, ha lehetséges, és egy kicsit több elemi tisztességet."

Órarend

A lista

A magyar politikai gondolkodás története
Alkotmányjog 2
Az alkotmánybíráskodás a politikai rendszerben
Az Európán kívüli világ
Bevezetés a nemzetközi politikai viszonyok tanulmányozásába
Ellenzéki mozgalmak a Kádár rendszerben
Érdekegyeztetés és érdekszervezetek
Évfolyamdolgozat
Feminista társadalomkritika
Gyűlöletbeszéd, ellenségdiskurzus
Jogszociológia
Közigazgatástudományi alapok
Közigazgatástudományi alapok gyak.
Közvélemény-kutatás
Magyar politikai rendszer (kutatószeminárium)
Pártok és pártrendszerek
Politikai rendszerek a Közel-Keleten
Társadalmi mozgalmak

Ennyi. Tizenegy előadás, hat szeminárium-szerűség. És ha hozzáveszem, márpedig hozzáveszem a TDK-titkárságot, és hogy tanszéki demonstrátor leszek, adódik a kérdés: mikor fogok én dolgozni? (Egyszer valaki magyarázza majd el, hogy miért mondok én mindenre igent, amikor nemet kellene.)

Jé, hát én meg mit csinálok? Ülök itt fél egykor, és várom, hogy jöjjön végre MSN-re, amikor úgyse fog? Aha. Hát hadd gratuláljak magamnak.
Amúgy kitöröltem egy pósztot. Anyám meg váratlanul sötétkékre festette a konyhát. Így megy ez.

2005/09/06

Pofára esni

Aranyesélyesnek érzem magam a mai Hogyan basszunk el egy egész napot? konteszten, úgyhogy a bő egy hetes munkakerülést ezennel ünnepélyesen beszüntetem.
Ez a nap amúgy más szempontból is csalódás volt, és nem csak azért, mert nem vettünk virágos pólót. Az utolsó mondat kivételével akár meg is ismételhetném ezt a bejegyzésemet, de nem teszem. Maradjunk inkább annyiban (amit tegnap még erősen cáfoltam), hogy A.-nak talán mégis igaza van, és tíz nap nem sok. Mennyire jó lenne már néha nem pofára esni.
Az egyetemet legközelebb jövő hétfőn kívánom látni.

PS: színónak igyekszem munkát szerezni, úgyhogy ha valakinek multifunkcionális tolmácsra és/vagy informatikai szakférfira volna szüksége, adja jelét. Gondolkozom erősen én is.

Hú de

Nem látszom viszont kigyógyulni ebből a fránya betegségből. Szóval ideje lenne elhelyezni magam valahol a nagy magyar egészségügy térképén, tekintve hogy mióta kinőttem a gyerekorvost (két és fél éve), ez a kérdés nem megoldott. Hú de szarul vagyok.

Gólyák

Most értem haza, miután beirattuk, megsöröztettük majd elvittük bulizni a gólyáinkat. Jó gólyáink vannak, és ezt most nem csak azért mondom, mert ma este vagy öten biztosítottak róla, hogy ők is olvassák a blogot ;)
És végre megint kigyógyulni látszom a melankóliából.

2005/09/04

Tonio Kröger

"A dolog úgy állt, hogy Tonio szerette Hans Hansent, és már sok mindent elszenvedett miatta. Aki jobban szeret, az alulmarad, és szenvedni kénytelen – ezt az egyszerű, kemény tanulságot az ő tizennégy éves lelke már megkapta az élettől; és olyan természet volt, hogy az ilyen tapasztalatokat jól megjegyezte, mintegy fölírta bensőjébe, és bizonyos fokig öröme telt bennük, anélkül persze, hogy a maga részéről hozzájuk igazodott volna, és gyakorlati hasznot húzott volna belőlük.
(...)
Hallgasson rám. Én szeretem az életet – ez vallomás. Fogadja el, és őrizze meg - még sohasem vallottam ezt meg senkinek. Mondták rám, meg is írták, ki is nyomtatták, hogy gyűlölöm az életet, hogy félek tőle, hogy utálom. Szívesen hallottam ezt, hízelgett nekem; de ez nem változtat azon, hogy tévedés. Én szeretem az életet.
(...)
Ha olyan lehetnék, mint te vagy! Be jó lenne újrakezdeni, felnőni hozzád hasonlóvá, jóravaló, vidám és egyszerű, szabályszerű és rendes emberré, aki egyetértésben van Istennel és a világgal, akit szeretnek az ártalmatlanok és boldogok. (…) De hát nem érne semmit. Ugyanúgy lenne megint minden – minden úgy történne ismét, ahogy történt. Mert vannak, akik szükségszerűen tévútra jutnak, mivel számukra egyáltalán nincs is igaz ösvény."

2005/09/03

Ez nem írás. Kép

Miért kell?

Az miért van, hogy ha egy-két dolog végre rendeződni látszik, akkor bebaszik valami más?
És miért kell az embernek csalódnia a barátaiban? Miért kell csalódnia mindenkiben? Vagy: majdnem mindenkiben.
Most asszem egy ideig nem írok.

2005/09/02

Valaki mondja meg

Egyébként meg mi a faszér' viselkedem (és érzek) néha úgy, mint egy kibaszott tizenöt éves hülyegyerek?

Rémhír

Zsaklin, most röviden csak annyit: ez órási faszság. Ugyanis itt fizuemelés több mint két és fél éve nem volt... Ráadásul ha az mondta neked ezt, akire én gondolok, akkor adódik a kérdés: ugyan honnan is tudja ő, hogy ki mit gondol?

Három?

Vidámparkozásra javasolnám a holnap délután három órát. De minden megoldás érdekel. Írjatok.

Dupla annyi pénz megszorításokra

Aki még mindig azt gondolja, hogy ebben az országban létezik napi szinten, komolyan vehető politikai újságírás, az vesse ma reggeli tekintetét a két nettó pártlapra. "Szép szavakkal kísért megszorítások" - írja a Magyar Nemzet. "Dupla annyi pénz fejlesztésre" - így a Népszava. A szalagcímek alatt mindkét lapban a miniszterelnök és a pénzügyminiszter, amint a jövő évi költségvetésről szólnak.

2005/09/01

Azt mondd meg

"És ha olyasmit szeretnél nekem mondani, amit én még nem tudok, akkor azt mondd meg, hogy miért mindig a szimpatikusabb állatok a vesztesek, olyanok akár a gyalogkakukkban a prérifarkas, aki lukat üt a kanyonba, mégis mindig újra próbálja..."

Kiosztom az észt

A barátság: a másik feltétel nélküli elfogadása. Ez az, ami nekem sokáig nem ment. Talán ezért is veszekedtünk annyit Z.-vel. Mert időről-időre azt akartam, hogy kicsit más legyen, mint ami. Olyan, amilyennek mindig is látni szerettem volna. És ez nem ment az istennek sem. Asszem ma már nem akarok megváltoztatni senkit.
Amúgy érdekes, hogy amikor ez az egész (márhogy a blog) elkezdődött, én egy ilyen programadó, észosztó szájtot képzeltem, aztán lett belőle egy És most leugrom egy kiló kenyerért típusú napló. Annyi baj legyen.

PS: technikai alapállású, illetve a lakásunk informatikai fölszereltségét szívén viselő olvasóimnak büszkén jelentem, hogy mától újra van számítógépem itthon. Juhú.

Lebukásunk története

Az estét végül Niki mentette meg, míg az éjszakát más kedves barátaim, így az ACC 200 pezsgőtabletta, a mézes Strepsils, a Cataflam és az elmaradhatatlan Neocitran. Most jobb. De hogy kronológikusan haladjunk: miután kedvünkre való filmet nem találtunk, magunkhoz vettünk néhány Bacardi Breezert, és lájtosan bekúrtunk a Károlyi-kertben zárásig. Továbbá magunkhoz vettünk számos csomag papírzsepit és valamiért vietnami (licsi és rambután ízű) üdítőitalokat is. Utóbbit ti ne tegyeték, soha. Aztán hazafelé a buszon összetalálkoztunk egy szomszédunkkal, aki alighanem már riasztotta is anyámat, hogy egy vörös rózsát szorongató csajjal látott engem. Lebuktunk, szívem.