Caché - Rejtély

Michael Haneke (aki filmet forgatott Elfriede Jelinek Zongoratanárnőjéből még annak Nobel-díja előtt) a legjobb rendezőnek járó díjat nyerte tavaly Cannes-ban. Rejtély című alkotása nem annyira thriller mint szenvedéstörténet. A félelem és a bűntudat napról-napra mérgezi meg egy család életét. Az üzenet talán, hogy egyetlen aljasság sem marad megtorlás nélkül, rossz lelkiismerettel nincs nyugodt élet. És megoldás sincs. A befejezetlen történetek kedvelőinek.

Váratlanul megnőtt a hajam, és most úgy nézek ki, mint tizennyolc évesen.
Ezenkívül fényképezőgépet, hangfalakat, új hajszárítót és szobabiciklit akarok. És ne mondja senki, hogy a vásárlás nem jó kedélyjavító, mert hát a lófaszt nem. (Ha nem volna az, nyilván nem lógna most a szobainasomon húsz póló...) Viszont kezd fogyni a pénzem, és ha a közelgő párizsi utat is hozzáveszem, márpedig hozzáveszem, akkor a fizetésem háromszorosát játszom el ebben a hónapban. Megoldás: begyűjteni a zsetont a franciáktól és a Hír tévétől, amit mindeddig elmulasztottam. (A másik - szomorú és életszerűtlen - megoldás: gátat szabni a pénzköltésnek.)
Továbbá tettem egy a szexuális életemmel kapcsolatos fogadalmat, amit azonban csak az illetékesekkel osztok meg.
(Ma amúgy mozizunk B.-vel, átgondolom, mit írok majd az évfolyamdolgozatomba, és fölelevenítem kopott franciatudásomat.)

Körülbelül tucatnyi teniszpálya van lakásunk kilométeres körzetében - ezt akár ki is használhatnám.

Ugye milyen jól mutat Kovács (jelenleg még) informatikai miniszter Áder János bajuszával az arcán? És ugye milyen megnyerő figura születne Kiss Péter és Orbán Viktor vadházasságából? Kísérletezzetek ti is politikusaink vonásaival.

A mai volt zsaklin utolsó 168 órás munkanapja. Basszus, tényleg nem jó időszak ez. Persze fogunk találkozni, de akkoris...
(Remélem az új helyen jobban érzed majd magad.)

Aki a "tavaszi rizseshús" illetve a "lófasz" szavak beütésével talált ma ide, bizonyára jobban járt, mint aki az "önbecsülés" után kutatott - pedig ilyen is volt.

Igaza van Ann-Marienak, tekintettel kell lennem másokra, így inkább leszünk hazug (vagy elhallgatós) blog, minthogy fájdalmat okozzak. És ha ez nem megy, nem lesz blog.

- Kér kávét?
- Csak ha nincs benne méreg.
- Miért lenne? Talán ha győztek volna...
- Értem. Szóval a halott indián jó indián...

Nagyjából így indult a szerkesztőségi beszélgetés Navracsics tanárúrral, majd miután szóvá tettem, jobb volna, ha szóban vizsgáztatna, megjegyezte: képességeimet látva megérti, hogy idegenkedem az írástól... ;)
Én meg jeleztem, igazán örülök neki, hogy nem kell a kormányzati feladatokkal bíbelődnie, és lesz ideje ránk, egyetemistákra. A fotórovatban található Lenin-portréval viszont nem kívánt közös képen szerepelni.
Ismét igazolódott, hogy ő a legjobb arc a Fideszben. (A képen a monitorom társaságában.)


Amúgy meg sokadszor nem értem a magyar médiát. A tegnapi ATV után (annak ellenére) ma a Hír TV-be megyek, ahová a választási vereség után újfent örömmel hívnak balos hírlapírókat - de továbbra is rejtély, hogy miért engem, hiszen annyi van...

wonderful world of barbie

hátigen. elvittem a gyereket barbie kiállításra. najó, ez így nem igaz, mert én javasoltam, hogy tekintsük meg az elmúlt kábé fél évszázad barbie termését, az igaz viszont, hogy a gyerek meg nem tiltakozott...
szóval ellátogattunk a festői környezetben fekvő syma rendezvénycsarnokba, ahol mindössze 1500 ft-ért cserébe végigmehettünk a labirintuson, ami 1959-ben indul (the barbie doll debut), és némi lego-val ér véget. zárójel: a lego-k nem jöttek be nekem annyira, mert hát kreatív meg érdekes pl. a harrypotteres kastély, de nem köt le öt percnél tovább.
a barbie babák viszont de, miazhogy nagyonis :)
1945-ben ruth és elliot handler, valamint jó barátjuk harold mattson közös céget alapított (ez lett a mattel), azzal a nem titkolt céllal, hogy very famous babát gyártsanak, ez lett barbie maga, de csak 1959-ben. és hát valljuk be, lehet hogy stílust teremtett, de nagyon ronda volt szegény akkor. sőt, nagyjából 1979-ig nagyon ronda volt: magas homlok, lóarc, szögletes szemöldök - borzasztó. hálistennek ezeket sikerült kiküszöbölni és azért a 80-as, 90-es években már kevésbé agresszív és ijesztő babák készültek.
barbie egyébként meglepően sokoldalú: volt ő rocksztár, disco fever csaj, kacsintó cowgirl, űrhajós, olimpiai bajnok, filmsztár, napozott malibun, elment katonának (army barbie - ez a gyereknek nagyon tetszett) és volt állatorvos is, meg még sok-sok-sok minden (kábé mint havashenrik). és emellett komoly családfával és baráti körrel rendelkezett, ami viszont oly bonyolult, hogy kísérletet sem tettünk rá, hogy érdemben nyomon kövessük. zárójel: politikai korrektség hiányát véltük felfedezni barbie színesbőrű barátnőjével kapcsolatban, akit nemes egyszerűséggel fekete francie névre kereszteltek.
muszáj még megemlítenem, hogy barbie ezt a csodás nevet a handler házaspár lányáról, barbaráról kapta. ken pedig handlerék fiáról. barbara és ken handler tehát testvérek. barbie és ken viszont szerelmespár. a gyerek szerint pedig: "ken annyira meleg, hogy ha ráköpsz, sistereg." hmmm.

B.-vel (mint afféle kétszemélyes szinglihorda) ebédelni indultunk a Kiskörúton, amikor föltűnt előttünk dr. Mengele Mikola. Sajnos elmulasztottuk kifejezni hálánkat a kedvező választási eredményekért.

Muszáj írnom. Egyrészt hogy ne Marci rissz-rossz vicce legyen legfelül.
Másrészt, hogy elmondjam, reggelre minden életkedvem eltűnt, fölkelni sem láttam értelmét. Elég szar érzés, ha (bizonyos értelemben) fényévekre kerül tőled valaki, akivel kapcsolatban még az is fontos volt, hogy elsőként kívánj neki boldog születésnapot.
Nem akarok többé írni róla (és fájdalmat okozni se), szeretném sokkal felnőttebben intézni. Meglátjuk.

Update: A blog bezárásán is gondolkodom. Nem biztos, hogy tanácsos napi 130-140 látogató előtt égetnem magam ezzel a nyomorult nyávogással, főleg hogy a túlnyomó többségről azt sem tudom, kicsoda.

egy klasszikus:

Két székely barkohbázik:
- Hmm... göndörödik?
- Hmmm... igen!
- TcTcTc... bodorodik?
- Hmm... igen!
- Sssz... pödörödik?
- Hmm... igen!
- Akkó' DNS molekula.

Transamerica

Road movie apró szépséghibával. Transzszexuális apa és fia úton Los Angelesbe. Érdemes.


Más. Áron, köszi az sms-t. A Piper at the gates of dawn kapcsán egyetértünk. Zoránnak pedig pusztulnia kell.

A blográdióban Placebo Song to say goodbye, nem véletlenül.

Holnap ATV, felvételről.

Tomi szerint jobb lesz nekem így. Én ebben nem hiszek - és a mai nap után sajnos abban sem, hogy helyrehozható. Úgy látszik, kevés vagyok hozzá, hogy megtartsam a barátaimat.
A mérleg: egy hét alatt buktam egy lehetséges barátnőt és egy közelinek hitt barátot. Ha tehát még valaki lerázna, szóljon bátran, formában vagyok.
Remélem, hogy a párizsi trip alatt sikerül magam újraépíteni. Nem szeretném, ha ez most megint hónapokig tartana.

Az utazás amúgy már csak azért is jókor jön, mert a gázművek ma szivárgás miatt elzárta a főcsapot, a következő húsz napban tehát se főzés, se melegvíz...

Rádiós beszélgetés hétfő délután a választás várható következményeiről. A mellékelt fotó jól mutatja, hogy ma úgy néztem ki, mint egy drogfüggő olasz futaballista a másodossztályból, mentségemre szóljon, hogy a megelőző éjjel nem aludtam. Alighanem ezzel magyarázható az is, hogy egy alkalommal nézőknek szólítottam a hallgatókat, kínos.

Csütörtökön Navracsics tanárúr teszi tiszteletét a szerkesztőségben - legutóbb egy az illegális kommunista mozgalom összetartásait idéző Mozgó Világ-esten találkoztunk, az vicces volt.

Veszítettek

index.hu

Nyertek

index.hu

Mi is óvodában szavaztunk, illetve abban a zeneiskolában, ami óvoda volt akkor még, amikor odajártam. Zeneiskolába viszont sosem jártam, és nem véletlenül.
Jut eszembe: aki nem hallotta még a Manu Chao Mr. Bobby-ját, pótolja a blográdióból, hibátlan. (A többi is az.)

Amúgy meg minden kellőképp szarul alakul ahhoz, hogy nagyon várjam május negyedikét, amikoris elrepülök Párizsba. A Montmartre-on lakunk majd, bár talán távlatosabban kéne gondolkodni, és kérni inkább letelepedési engedélyt.

Pelevint olvastam ma, bár közigazgatási jogot kellett volna, csak az nem volt nálam.

tegnap volt a Föld napja. négy évvel ezelőtt a cuciknak köszönhetően Gegéékkel a vidámparkban szórakozhattunk, mert a nevelőotthonok ingyenjegyeket kaptak. idén sajnos pont kampánycsend volt, így nem szórakozhattunk az azóta már újított lunaparkban. kár.
blogunk értesülése szerint a Föld napját Magyarországon 1990 óta ünneplik, ezért elgondolkodtam azon, mi volt előtte. mint kiderült 1989 ápr 22én zárták be a KISZt. talán jobb is így a Földnek, és van is mit ünnepelnie.
Boldog Föld Napját

a szt.jános kórház orvosi gárdája szerint sem halok még meg. azt mondják majd egy olyan 15-20 év múlva esedékes, ha nem hagyok fel az értelmiségiek bohó életvitelével. ergo hetente max 1-2 kávé, naponta pedig maximum 5 szál cigi, de inkább 0-2 közt és különben is takarodjak el valamit sportolni, ami nem sakk és nem passziánsz. ezt a diétát pedig fenn kell tartsam minimum egy hónapig. érvágás érvágás hátán.

Nem mindig örülsz annak, ha igazad van.
Három év után a napokban éreztem először, hogy valakiért talán érdemes volna föladni a magányt, a magánéleti függetlenséget. Alighanem hiba volt. (Talán azért is, mert ez a három év vitán felül jobb volt a megelőzőeknél, együttjárt valamiféle önállósodással, megerősödéssel, magabiztossággal.)

Igen találó Kovács Pistis kampányfilm az SZDSZ második fordulós stratégiájáról Cimborálunk címmel. Ha nem is az ördöggel, hát majdnem.
Áronnal amúgy épp arról beszéltünk a minap, jó szívvel egyikünk sem szavazna a bolsikra - neki bizonyos értelemben fölösleges is, hiszen körzetük fideszes operaénekese kishíján már az első körben célba ért, nálunk meg nem is lehet, '98 óta az MSZP lép vissza a két forduló között, hiába. By the way szerdán a Magyar Nemzet egyik szerkesztője arról győzködött: Gyurcsány Hornnál is rosszabb, s ezt a liberális szavazók tudják. Tréfásan úgy feleltem: privatizálni pedig - liberális szemszögből - bizonyára kisebb bűn, mint lőni, és nem lesz gond az átszavazással.

Jó volt ma találkozni Zolival, sokat javított kettőnk viszonyán az augusztustól januárig tartó mosolyszünet. Most éppúgy tudunk beszélgetni, ahogy tizenkettedikben (talán ő az egyetlen, akinek ma sem félek elmondani mindent), de nem megyünk egymás idegeire. Azt hiszem, ha valaki tizenhét-tizennyolc évesen a legjobb barátod volt, bizonyos értelemben örökre az marad - ami persze nem zárja ki újak érkezését, akik ugyanolyan fontosak. (És nem ér beszólni, mert újabban igazán kevés ilyen rózsaszín, hajtűdobálós pószt volt.)

Balra új zenék, és lesznek is még, csak mára eluntam a feltöltést.

Ha a rajongók túlélték, hogy Révész Sanyi kivált a Piramisból, Orbán bukását is túl fogják - mondta a népszabadságos G., én meg neki azt: ha őmaga bízna a győzelemben, aligha mondott volna le a jelöltségről egy szemüveges közgazdászprofesszor javára. (Tudom, hogy arról volt szó: semmi politika, de úgysem tudom megállni.) Ma amúgy az egyetemen és az ATV-ben is mandátumbecslésre került sor, arccal, névvel, szóval most már érdekem is van a koalíciós győzelemben, egy tábla csoki. Ráaádsul az esti tévészereplést is élveztem, pedig nem szoktam. (És újabban hazahoznak kocsival adás után, így nem kell a transzsexuális dívákat megszégyenítő sminkben végigmetróznom, buszoznom az éjjeli Budapestet, ami jó. Hogy miért nem elég a szolid alapozó egy belpolitikai elemző műsor résztvevőire, ne kérdezzétek.)

A Metazin amúgy hosszasan ír arról, amiről korábban Pál Gábor előadása kapcsán én is terveztem. A cikk - Brian C. Anderson politikai filozófus nyomán - megemlíti: a South Park egy új konzervatív ideológia manifesztuma az Egyesült Államokban, a rajzfilmsorozat sorra figurzázza ki az amerikai liberális baloldal (szerintük túlhajszolt) értékeit, a politikai korrektséget, a diszkrimináció-ellenességet, a multikulturalizmus dicséretét, az abortuszpártiságot. A fiatal republikánusok ("South Park konzervatívok") ugyanakkor sokban különböznek a párt idősebb (vakbuzgó, bigott) szimpatizánsaitól, a szabadság gyermekei, rapet hallgatnak vagy Britney Spearst, nem a házasság után veszítik el szüzességüket és berúgnak minden hétvégén. A sorozat alkotói, Trey Parker és Matt Stone viszont bevallottan libertáriusok, a szabad piac és az egyéni szabadság, a szabad identitásválasztás hívei. A sorozat figurái közül Stan és Kyle (a két racionális, józan kissrác) állítólag őket mintázza.

Néha demagógiába csap a szociális érzékenység, és nem jó.

Generation P

Egyszer tényleg volt Oroszországban egy gondtalan ifjú nemzedék, a nyár, a tenger, a nap szerelmesei, és ez a nemzedék a Pepsit választotta.

Így indul Viktor Pelevin Generation P című regénye, és hamar megtudjuk: a hetvenes évek gyermekei nemigen dönthettek másképp, éppúgy választották a Pepsit, ahogy szüleik Brezsnyevet.

A főhős Babilen Tatarszkij a szovjet birodalom végóráiban költőnek készül, ám az átmenet copy writert, reklámszövegírót farag belöle. Pelevin igen plasztikusan mutatja be a posztkommunista maffiavilágot, az orosz középosztályt (fekete börzakó, jogging alsó, vastag aranylánc, hatszázas Merdzsó) és a politikai elitet, amelynek tagjai ugyanazt mondják, amiért azelőtt lecsukattak másokat. (Pelevin párhuzama: képzeljük el az 1946-os Németországot, ahogy doktor Göbbels hisztérikusan üvöltözik a rádióban a szakadékról, amelybe a fasizmus rántotta a nemzetet, míg SS tábornokok a liberális értékekröl beszélnek.) A regény persze tele pszichedelikus (főként LSD okozta) látomásokkal, romantikus utalásokkal, föltünik Che Guevara szelleme, aki szerint a világvége egyszerű tévéadás lesz majd és Jelcin elnök, aki valójában csak számítógépes animáció.

A kortárs orosz irodalom kedvelőinek kötelező.

Egy előnye biztosan van az ötórás vonatútnak: simán elolvasol közben kétszáz oldalt. Holnap mesélek arról, amiböl. (Remélem Tomi is szorgalmasan olvassa az Utas és holdvilágot, tinédzserkorom meghatározó regényét, amiben mintha benne volna minden, amit úgy általában az életről meg a barátságról tudni érdemes, és a jövő héten megvitatjuk...)

Egyébként bizonyára sokatoknak szemet szúrt, hogy hétfnő megjelent itt kettő, az első választási forduló által ihletett pószt, aztán lett belőle jó nagy összeveszés, ezért úgy döntöttem: amennyire lehet távol tartom a politikát a blogtól, és a közéleti agitációt a 168 Óra hasábjaira korlátozom.

(Update: Bazeg, a sonkához vásárolt dijoni mustár olyan könny és takony inváziót okoz, ami már-már az ünnep méltóságát veszélyezteti.)

A vidámparkról álmodtam, ijesztő volt. Most pedig pakolok, utazom az Őrségbe, és keddig/szerdáig vissza sem jövök. Blog azért lesz.

Sokáig jó ötletnek tűnt elvinni Tomit a vidámparkba, és így utólag is annak tűnik, de délután a helyszínen azért fölmerült bennem, hogy talán egy könyv is megtette volna szülinapi ajándéknak :)
Nem is tudom, mikor féltem úgy utoljára, mint az átfordulós hullámvasúton meg azon az Álomhajó nevű rémségen, ami 24 méter magasságban megáll a levegőben fejjel lefelé. Sosem hittem volna, hogy ezekre én, aki már az első emeleti körfolyosóról sem nézek le inkább, valaha föl merek majd ülni - kiskoromban még az eredeti (1922-ben épült) hullámvasútra sem voltam hajlandó soha, pedig az most minden volt a sok borzalom után, csak ijesztő nem.
Természetesen a nap során Tomi volt a bátrabb, de azért néha ő is kiabált meg könnyezett :P

sunshine (jelenleg)

úgy tűnik vége az esős évszaknak és ismét spring van, egymást érik a pártbulik errefelé és megjelentek az első vizsgaidőpontok is az etr-en (vagy ahogy schlett tanárúr mondja, rtl-en...)
csudajó.

Capote

Arról, vajon megkedvelheti-e főhősét, a hidegvérű gyilkost az ünnepelt író.

a hírekkel ellentétben még élek. a doktornő szerint (még) nem is halálos a dolog. :) úgyhogy a tavaszi szünetem elmegy a kórházak sorbalátogatására, pedig nagyon nem arra kellett volna.
(huhh, asszem ez az első féligmeddig személyes posztom. nem is lesz több:])

Nem titok, nagyon rossz kedvem van. Fáradt és nyűgös vagyok, hiszen hétfő este tizenegy óra, és én vasárnap reggel óta nem voltam ágyban. És ami ennél is rosszabb, megint összedőlni látszik minden, ami szombaton még annyira rendben volt. Sajnos a mai naptól megint csak négy bábu van a Társasjátékban, Tomi jelezte, hogy többet nem ír ide, azt sem tudom, olvassa-e még egyáltalán, s persze a holnapi vidámparkozásból sem lesz semmi, hiába írtam e-mailt és sms-t is.
Kedvem lenne szomorúságomban valami nagyon ótvar káromkodással zárni, de nem teszem.

(Tünci, jól látod, fogynak a pósztok, zokni, te meg ne haragudj, hogy a legutóbbi törlésnek a kommented is áldozatul esett.)

Szinte nem múlik el nap úgy, hogy valaki ne találjon rá a blogra a faszverés kifejezéssel - pedig talán csak egyszer volt róla szó, és akkor is inkább átvitt értelemben. Ma a "fáj a faszverés?" hangsor volt a nyerő. Annak, akit ez hozott ide, üzenem: nem fáj, vagy nem szükségszerűen. Lehet, hogy indítok egy tematikus blogot. :D

kurvajó volt

danika, aki a tegnapi nap során több alkalommal kövérnek nevezett (kb. úgy, ahogy én őt több alkalommal fasznak nemrég - muhaha), az imént esemesben kövelte, írjam meg, milyen volt tegnap boban...
és akkor én most megírom, hogy jó volt. sőt, kurvajó :)

p.s. boldog szülinapot a márkitomi nevű játékosnak!

Az MTE állásfoglalása szerint politikusok nem blogolhatnak a kampánycsend során - mi azonban igen. De nem fogunk - politikáról biztosan nem.

ha a pasik tudnák, hogy a lányok milyenek. illetve, hogy mennyire milyenek, mikor összeeresztik őket néhány ismerős fajtársukkal. hihetetlen, a kis gimnazista lányokhoz képest a szexésnyújork elbújhat. már rossz értelemben. ma reggel is tinimagazinban éreztem magam, mikor szokásos késéssel beértem az első órára, és a 'csajok' jujj, a szünetig sem bírták ki anélkül, hogy ne kezdtek volna faggatni előző napi viselt dolgaimról. bár azt hiszem, kiábrándítottam őket, mert nem azért késtem el, mert előző éjszaka a repülőgépről leszállva egy rózsaszín cadillac-kel suhantam egy lasvegasi gyorsesküvőre; sőt, még csak azért sem, mert reggel hatig két japán között szendvicseztem, és utána egy harmadik személy bevallotta, hogy én vagyok az igazi; senem azért, mert valaki eltorlaszolta a bejárati ajtót vörösrózsákkal. csak dugó volt... mindenesetre valakinek hatalmas gimnazistalányokból álló rajongótábora lett, pedig nem csináltam semmit. legközelebb indulnia kéne a választásokon, vagy még most gyorsan, szerintem esélyes lenne a bejutás, ha igaz, hogy minden az első szavazókon múlik. ha azt vesszük, hogy azoknak a fele kábé lány, és vannak köztük homoszexuálisok, lehetőleg hímnemű többséggel, akkor valószínűleg a szavazataiknak több, mint a felét megkapná=)
u.i.: szeretem az amarettót.

Remélem mindenki élvezhetőnek ítélte a mai beszélgetést - köszi, hogy eljöttetek. (Neked is, Gábor ;)

Amúgy ahogy zokni, úgy én sem titkolom, az SZDSZ-re szavazok vasárnap. Nem mintha fáklyásmenet lett volna ez a négy év, vagy mintha őszinte híve volnék a neoliberális gazdaságpolitikának. Mégis úgy gondolom, Magyarországon ma szükség van szabadelvű, a szociálpolitikában a rászorultság elvét valló, a társadalmi kisebbségek oldalán álló pártra. És ez csak az SZDSZ lehet.

Vajon ma randiztam? :P

Péntek délben Török Gáborral és Kumin Ferivel értékeljük a kampányt (így a vitákat is), akinek írtam, szóltam, és nem jön, készüljön a haragomra, komolyan. VIII-as terem a helyszín - még az ETR-re is föltettem, hogy mindenki lássa.

Amúgy én is hajlok arra, amire több ma esti beszélgetőtársam jutott: Fletó hamar kiütte Orbánt, és amikor az már a földön feküdt, ahelyett hogy gálánsan visszafogta volna magát, elkezdett a fején ugrálni. Kiváncsi vagyok, bejön-e.

Tomiéktól kaptam eredeti, római Pinocchio bábut, egy hozzám hasonló hazudós bábunak nyilván már járt is :)
Továbbá vettem végre napszemüveget, és beszélgettem egy ellenállhatatlan gólyával :P
Nem tudom, miért vagyok fáradt.

Index kép.

Délután

Néhány része engem is untatott, néhány részét viszont nagyon élveztem. Négy éve valahogy mégis több mozdult meg bennem a Kossuth téren, annak ellenére, hogy akkor még nem is szavazhattam. Kicsit jobban rámehetnének a fiatalok integrálására, szerintem még mindig az a Fidesz volt az igazi, amelyik 1998-ban megnyerte a választásokat.
Abban az óriási tömegben azonban jól éreztem magam, tényleg hihetetlenül sokan voltak, a körülöttem állók pedig mind nagyon kedves emberek. Meg valahogy bírom azt a "nem haragszom, hogy rátapostál a lábamra, mert te is fideszes vagy" nézést, ami miatt olyan nagycsaládias hangulata lesz az egésznek. :] Nem sokkal mögöttem volt egy mocskos zsidók bekiabálás, amit néhány körülöttem állóval együtt szúrós pillantással és ciccegéssel honoráltunk. Igen, ilyenek is szavaznak a Fideszre, nem tehetünk róla basszus.
Egy volt osztálytársam mindig azt mondta, hogy mindkét oldal sáros, csak az egyik oldalon csirkefogók, a másik oldalon gazemberek állnak. Ez így szerintem tökéletesen helytálló. Hogy melyiket tartod melyiknek - az jelenti a pártpreferenciádat.

Testi épségem igazából nem forgott veszélyben, csupán agysejtből pusztult néhány. Akadt ugyan egy wannabe családfakutató, akit a származásom foglalkoztatott, de leginkább a "három elpocsékolt óra" hangsor látszik adekvátnak a ma délutáni Fidesz-majális kapcsán.

ha az ember a 14-es villamossal utazik, és Újpest északi részét szeretné felfedezni magának, elkerülhetetlenül szembe találja magát egy Gyurcsány plakáttal, amikor a villamos rákanyarodik a telep felé vezető sínekre. ebben alapvetően nincs semmi érdekes, ugyanolyan Gyurcsány-plakát, mint az összes többi. ám néhány polgártársunknak alapállapotában nem nyerte el tetszését, és lévén volt náluk festékszóró, kidekorálták. pontosabban rendszeresen kidekorálják, amire azért van szükség mert rendszeresen újraragasztják a dolgot. namost múlt héten Fletó egy szimpatikus Hitler-bajusszal lett gazdagabb, ami Semjén Zsolt média-szereplései után teljesen érthető. ezt péntek-szombat tájékán kicserélték egy friss plakáttal. a polgártársak nem untak bele, és erre a hétre ugyancsak egy Hitler-bajuszt festettek neki, de módosították a kompozíciót, mert az állán - lassan egy hete - egy Dávid-csillag is figyel. kérdem én: most náci vagy zsidó? esetleg neoliberális neojudeo neonáci? és a NOL politográfja ezt hogy mérné be?

jajj, ma nagyon jól voltam. (pedig ez nem sokszor forult elő mostanában.) tökszép volt az idő, és elmentem lovagolni. kicsit ugyan összelószagoztam-szőröztem a blézerem, de megérte. azt hiszem, gaucho leszek a pampákon. az a baj, hogy egy olyan ismerősöm sincs, aki jól tud lovagolni. majd próbálok változtatni ezen. eljött ugyan velem a barátnőm, aki nem tud lovagolni, de nem ült fel a lóra. de nem attól félt, hogy ledobja, vagy magától a lovaglástól, nem is a lótól, hanem attól, hogy bénán fog felülni, és akkor jól kinevetik. hihetetlen. na mindegy, ha legközelebb sem ül fel, akkor mínusz egy sör, ráadásul nem jöhet velem cowgirlnek erdélybe nyáron. ahova én sem biztos, hogy megyek, de jó lenne.
ezenkívül 'a régi szép idők emlékére' főztem ma spagetti carbonara-t, a változatosság kedvéért most anyámnak meg magamnak. sőt, a háziasszony-képző kurzus keretében azt hiszem, még takarítanom is kell majd, sajnos. aztán este megtapasztalom csekély rajztudásom hátulütőjét, ugyanis meg kell terveznem az osztály tablóját A3-as méretben. remélem piroshajú, szintén művész osztálytársam segít majd. holnap pedig apámmal beszélgetek -akit már jó rég nem láttam- viharos magánéletemről és annak jövőjéről. mozgalmas hétvége rulz. (ja, tanulni persze már megint/még mindig nem fogok=)

A többiek Pécsett vannak szinte mind, én nem, a laza mozizós-sétálós hétkezdés után bedurvult az élet, tegnap például már le sem feküdtem éjjel, hanem görnyedtem itt a klaviatúra fölött, jó volt. Napközben aztán Tomi beszámolt a római tripről, majd mint két gyerek járkáltunk a megáradt Duna partján. (Áron szerint máskor is olyanok vagyunk, mint két gyerek, és nem bóknak szánja.) Volt amúgy volt-rákóczis találkozó is (öreg diák, öreg tanár, junó), de hiába ígértem többeknek, nem értem oda sem.

Holnap Kossuth tér, lehet fogadásokat tenni, megütnek-e.